Több éves előkészítő munka és következetes építkezés eredményeként a reformáció 500 éves évfordulójára elkészülhetett és felállításra került az emlékmű.
Sok tényező együttállására volt szükség. Elsőként fontos a hely kijelölése. Olyan helyre volt szükség, ami a monumentális alkotás befogadására alkalmas. A tér, a református templom mögötti területen fekszik, az önkormányzat döntése szerint már a Reformátorok tere nevet viseli. Úgy a teret, mint a felépült kilátót az alkotással egy időben adták át és avatták fel.
Az alkotás létrejöttét közbeszerzési pályázat előzte meg, aminek során R. Törley Máriát választották ki a szoborcsoport létrehozására.

Az előzetes információk alapján már képet lehetett alkotni a műalkotásról. A bemutatásban kiemelt idézetek többnyire a kérdező, vagy a művész megfogalmazásai, az alkotói szándék megismerését hangsúlyozzák.
A szoborcsoport tagjai egy kút körül állnak, ami "a lélek felüdülését, valamint a keresztség életadó erejét szimbolizálja". A víz isten szimbóluma, középen a gömb a földre utal: "a földet az Isten megtisztítja".
A kút körül állnak a reformáció 'nagyjai", ők a kutat körbevevő három pad-szerűen kiképzett körcikkelyen állnak. Kapcsolatuk egymással és a kúttal is fontos. A teret megosztó padok egyben ülőhelyek lehetnek, alkalmat adva az elgondolkodásra. Ezekre jellemző bibliai idézetek kerültek, amik megszólítják az arra járót, hívőket és az utca emberét egyaránt.
A reformáció három alakja, a szoborcsoport tagjai:
Luther: "határozott, ugyanakkor fiatalos vonásokkal ábrázolja". Luther (evangélikus egyház) a reformáció idején 34 éves volt, rámutatott a katolikus egyház "bűneire", lényegében mint egy forradalmár indította mozgalmát. "Úgy képzelem el őt, mint egy fiatal, felháborodott, de tiszta embert, akiben óriási elszántság van, aki az egyház megtisztulásáért akkor is kiáll, ha ezért kiátkozzák..." – kezében az általa megfogalmazott 95 tételből álló vitairat.
Kálvin: " Nagyon szilárd lábakon álló reformátor..:" Kálvin (református egyház) puritán szemlélete elvetett minden "sallangot", célja, hogy a Szentíráson kívül "semmi más ne legyen, ami a figyelmet más irányba vihetné..." – kezében a bibliát tartja.
Bocskai István: "díszmagyarban, tollal és süvegben", aki a magyarországi reformációért és leginkább a vallásszabadságért a legtöbbet tette. Kezében a papír látható, amin a vallásbékére utaló mondat szerepel.
Az interjú összegzésként kiemeli az ökumené fontosságát. "Ma is minden felekezet feladata, hogy megtisztuljon..." Fontos: "...ez a szoborcsoport párbeszédbe helyezi a felekezeteket és a hívőt a nem hívővel".

---

A kútkáva belső részein az idézetek: „Tartsd meg a hitet, újítsd meg és erősítsd meg a hitet, és akkor ez a hit megtart téged.” Luther lábánál János evangéliumából „Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” Kálvin posztamensén „Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!” Bocskai István szobra alatt Péter első leveléből „Minden gondotokat hagyjátok az Úrra, mert neki gondja van rátok.”