Bartók Lajos a XIX. század végének egyik jelentős költője, drámaírója és újságszerkesztője volt. 18 évesen Jókai Mór az Üstökös című humoros hangvételű újságjánál lett munkatárs, majd nemsokára a lap vezetését is átvette. Már 26 évesen verseskötete jelent meg, igaz álnéven. Petőfi hatását tükröző versei nagy sikert arattak. 1878-ban saját folyóiratot alapított bolond Ístók néven, melynek főszerkesztője maradt haláláig. Jelentős drámaíró is volt, több művét színházban is bemutatták. Vígjátékai és bohózatai is nagy tetszést arattak. A versírással sem hagyott fel, több új kötete is megjelent. Termékeny élete 51 évesen ért véget 1902-ben.
A Petőfi Társaság megrendelésére Somló Sári készítette el Bartók Lajos síremlékének mellszobrát bronzból. A mű az időskori művészt ábrázolja, kicsit megtört, de büszke ábrázattal. Az arc finom kidolgozású, a szobrász ügyesen oldotta meg a arcszőrzet megformálását, az átmeneteket.
A mellszobor egy lépcsőszerű kialakítású mészkő alapzaton áll. A talapzat elejébe vésték Bartók Lajos Köd szürkül című versének sorait:

"Elhervad a szép nyár és meghalok én,
Még észre se véve, hogy éltem."

Ugyanezen talapzat két oldalán megjelent kötetei, színművei, drámái címe látható.
A mészkőbe vésett Bartók Lajos neve az eltelt több mint száz év alatt szinte olvashatatlan lett.
Rokonok, barátok, tisztelői hiányában a síron nincs virág vagy mécses.

---