Jan Hána (1927-1994), aki a Cseh Művészeti Akadémia rektora volt, fiatal korában rajongott Karel Hynek Mácha (1810-1836) Május című lírai költeményéért. A poéma a XIX. századi cseh irodalmi romantika legnagyobb (és leghosszabb) alkotása. A megtörtént eseményeken alapuló műben szerepel Jarmila, aki a tóparton ülve várja kedvesét.

Jan Hána többször fölkereste a vers helyszínéül szolgáló Macha-tó (Máchovo jezero) partján található Jarmila-sziklát (Jarmilina skála), hogy ihletet kapjon műve megalkotásához. Az 1958-ban elkészült szobrot nem a 70 kilométerre északra lévő Macha-tó partján helyezték el, hanem Prágában a Moldva partján egy árnyas ligetben. A gyakori magas árvizek azonban veszélyeztették az alkotást, ezért 1965-ben áthelyezték a Kampa-parkba. A szobrot 1977-ben fölújították.

Mácha költeményének részlete (Israel Efraim fordítása):

"Víz öle sötét, hulláma néma lány,
Lazur palást kezd szállni rá;
A tó fölött fehér ruha-árny ragyog, árny,
És körben a táj susogja: „Jarmila!”
S a vizek mélye: „Jarmila! Jarmila!!”

Már késő est van – kora május –
Esti május – szerelmi kor,
Szerelmi zsoltárt gerle szól:
„Jarmila! Jarmila!! Jarmila!!!"

---

Angol leírás, sztori

"Hána was enthralled by poetry since his youth, namely by the Romantic poem May by the Czech poet Karel Hynek Mácha (1810 – 1836). He intended to express Mácha’s poetry in sculpture. As a result, the lyrical statue Jarmila was created, reminiscent of the girl from the poem. The author visited many times the scenery around Staré Splavy where the storied "Jarmila's cliff" that stretches above the lake is mentioned in an emotional narrative..."
http://www.janhana.com/statues/seated-girl-jarmila/