Babapuszta vagy Sári. A határhoz nagyon közel fekvő, majd’ 2000 fős falu, túlnyomórészt szerbekkel, de lakják magyarok is. Amikor Aleksa Šantić műlapon dolgoztam, a következő derült ki: Babapuszta vagy Sári település hivatalos szerb nevét a boszniai szerb költőről, Aleksa Šantićról kapta. Ez valónak tűnt.
Így született az elhatározás, hogy elmentem Babapusztára, tekintve, hogy a Halugin-szobrok érdekelnek is. (Közben természetesen elmentem több más helyre.)
A szobor 4 méter magas, alapja durva mészkő tömbökből épített. Ottjártamkor egyik oldalról sugárzó napsütés érte a szobrot és a hőváltozások hatására pattogott. Bronzlemezekből hajtogatott, nagyon bonyolult idom.
A meglepetés akkor ért, amikor elkezdtem a szobrot földolgozni. Fölületességemben arra gondoltam, nagyjából II. világháborús emlékmű lehet. A helyszínen nem találtam ilyen utalásokat, és nem éreztem a súlyosságát a címben jelezett "solunskim" kifejezésnek, amiben bizony benne van Solun, Thesszalonik régies neve - ami szláv nyelvekben használatos, és nem is volt ismeretlen előttem. Tehát az emlékmű mind hátterét, mind vonatkozását illetően meglepetés.
A szobor az I. világháborúba vezet vissza. Az I. világháborúban alakult önkéntes szerb hadtest emlékművét láthatjuk, akik a szaloniki fronton szerveződtek. A Jugoszláv Királyság önkénteseiről van szó, akik részt vettek Szerbia fölszabadításában.. A második világháború után tilos volt erre a momentumra kitérni.
A talapzaton elhelyezett bronzlapon a szerb cári (királyi) címer körül a következő olvasható:
"славним прецима захвални потамци" ami annyit tesz: Hálaadás a híres ősöknek...
A szerbek nemzeti szimbóluma a címerben található kereszt és a négy C betű. Ez a cirill c a magyarban sz-betűt jelöl, utalva a Само слога Србина спашава (lat.: Samo sloga Srbina spašava, magyarul: Csak az összetartás mentheti meg a szerbeket).
Az 1998 évszám a következő című bronzlapon szerepel:
Solunski Dobrovoljci Osnivači Sela
солуншки добровољци ошнивачи села
tehát: Thesszaloniki Önkéntesek a falu alapítói.

---