Úgy tűnik a lángcsóva ábrázolása – bár magam nem értek hozzá – a szobrászatban alapvető feladat. Sok ilyen szobrot látni, több ilyesmiről műlapot is készítettem. Bajmok főterére, mint II. világháborús emlékmű Ana Bešlić is ilyet álmodott. (Ana Bešlić alkotott Szabadkán és környékén 1951-től kezdve, így például Palicson, Bajmokon és Tavankúton. Amúgy Bajmoktól nem messze Sárapusztán született.)
Bajmok lakossági összetétele körülbelül szerbek és magyarok 30-30%. Ezt tükrözi az emlékmű szelleme is. A szobor fölirata 50-50%-ban magyar és szerb.

1971-es emlékszöveg:
Ti legszebb gyümölcsei a rónaságnak,
a barázdák illata és a rendek szélessége
kulcsol minket össze
hogy bennünk ébredjenek álmaitok.

2015-ös emlékszöveg:
"HOĆE LI SLOBODA UMETI DA PEVA
KAO ŠTO SU SUŽNJI PEVALI O NJOJ?" (Branko Miljković: Poeziju će svi pisati)

Magkapó a magyar fordítása:
"Képes lesz-e a szabadság úgy
énekelni, ahogy a rabok róla..."

(JSZSZK nemzet hősei:
A 2015-ős emléktáblát a kommunista párt bajmoki szervezete helyezte el ünnepség keretében.)

---