Az 1899. november 16.-án, a Szolnoktól 16,5 km-re levő Besenyszögön született, olasz származású Chiovini Ferenc Munkácsy díjas, érdemes művész festőművész emlékére, születésének száz éves évfordulója alkalmából szobrot avattak 1999. november 12.-én, a szülőháza helyén kialakított emlékparkban. A márvány alapzaton elhelyezett bronz mellszobor alkotója Hadházy Gergely (1977-) szobrászművész. Az esemény a festőművész születésének századik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozat része volt. Az avatóbeszédet Simon Ferenc szobrászművész tartotta, aki meleg szavakkal emlékezett meg egykori művésztársáról, melyről az Új Néplapban megjelent tudósításból tudhatunk. A szobrot Chiovini Márta, a művész lánya részvételével leplezték le.

Hószállingózásban érkeztünk Besenyszögre, s a Vasvári Pál utcában rátaláltunk a keresett Chiovini szoborra. A szobor, mely a szépen kialakított, csöndes kis parkban várja látogatóit, számomra a körülötte levő tájat, embereket figyelő művészt érzékelteti, mintha éppen gondolataiban megörökítené a látottakat, hogy később festővásznain megjelentesse felejthetetlen módon.

Gyermekkora első élményei az Alföld végtelen síkjához kötődtek. Ablakukból kilátott az országútra, ahonnan az első örökre maradandó élményt kapta, a kegyetlen, sokszor nyakig érő sárral kínlódó szekerek naponta megújuló látványát. A besenyszögi kert végéből a horizontig lehetett látni. Megragadta őt a lakodalmas menet látványa a gáton, a lovas szánon robogó menyasszony és násznép, a vásárok sergői és színes forgataga, az eső, a tragikus tűz a tetőkön, boglyákon… Mindig a küzdelmet látta, az emberek küzdelmét a földdel, az időjárással, a sorssal. (forrás: A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)).

A már gyerekkorában is tehetségesen rajzoló Chiovini Ferenc, 1924-től tanulmányokat folytatott a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, és rajztanulmányokat végzett Firenzében is. A szolnoki Művésztelep tagja volt. Külföldi kiállításokon szerepelt. Visszaemlékezéseiben írta: „S az ember csak azt festheti igazán, amit ismer, és amivel azonosulni tud, amit szeret”.

Besenyszög település szeretettel ápolja Chiovini Ferenc emlékét. Iskolát, utcát, díjat neveztek el róla.

Végül egy érdekesség, mert érdekelt, hogy hogyan kerültek olasz elődjei Magyarországra. A választ megtaláltam a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003) kiadványban, mely a források közt szerepel. Ebben olvashatjuk, hogy hogyan emlékezett erről Chiovini Ferenc. Ezek szerint, az 1790-es évek végén az volt a szokás, hogy a Habsburgok az egyik ország katonáit a másik városaiba küldték szolgálatra. Így történt, hogy olasz fiúk egy csapata Egerben töltötte katonaidejét. Ezek között volt Pietro Chiovini ötvös, akinek annyira megtetszet Magyarország, hogy katonaidejét letöltve, családjával együtt Egerben telepedett le. A mikepércsi harangok ornamentikájának alkotója volt őse a Besenyszögön született Chiovini Ferencnek.

---