Kőtelek a 600 éves évfordulójára kopjafát készíttetett, melyet a római katolikus templom előtti Szent István parkban állítottak fel 1991-ben, a parkban ez alkalomból szintén elhelyezett székelykapu és a II. Világháborúban elesett kőtelki emberek emlékét megörökítő kopjafa együttes részeként, mint fő motívumát a 600 éves születésnapját ünneplő községnek.

A kopjafát Sinka Sándor és Oláh Sándor, Háromszékről érkezett székely fafaragók készítették. A kopjafán a fő motívum Kőtelek címerének alapmotívuma, az alföldi jellegre utaló mező közepén álló hatkaréjos lombú fa, tetején egy jobbra néző madárral, két oldalon egy eke és egy csoroszlya motívum. A megemlékezés részeként, a székelykaput és a közelben elhelyezett, második világháborús kopjafát, 1990-1991 években szintén Sinka Sándor és Oláh Sándor készítették.

A kopjafa avatása 1991. december 21.-én történt meg, a község 600 éves évfordulójára szervezett emlékünnepség részeként. A megemlékezés 10 órakor, Dr. Seregély István egri érsek miséjével kezdődött a római katolikus templomban, majd 11. órakor felavatták az erre az alkalomra készített kopjafát.

Kőtelek múltja régebbi időkre tehető, mint hatszáz év, hiszen a Tisza közelsége, a táj, megtartó erő lehetett a mindenkori ott lakók számára. Az első, eddig fellelt írásos emlék, melyben szerepel Kőtelek neve, egy 1391. évi, a budai káptalan előtt íródott oklevél. Ezért a község létezését ettől az időponttól számítják. A község nevének eredetére több verzió létezik. Hagyományként él a községben, hogy a falu határában, az ún. Monostori dombon megtalálni vélt egykori női apátságról kapta a nevét. A község lakói a töröknek is adóztak, de népessége megfogyatkozott, 1647-ben már csak egyetlen adózó porta maradt. A török kiűzése után fejlődésnek indult a falu. Harcoltak a Rákóczi szabadságharcban, 1848-49-ben, az első és második világháborúban, mely harcokban nagyon sok család vesztette el szeretteit. Kőtelken nem voltak dúsgazdag urak, 1920-ban 400 kubikust tartottak számon. A tornác nélküli jellegzetes kis házaikban a kézművességet magas fokon művelő nép élt. A község nevezetes az 1986-ban már 250 évre visszatekintő népoktatásáról. Ma, a fejlődő községben, hagyományait, ünnepeit odaadó figyelemmel ápoló emberek élnek a községben.

---