Zagyvarékas község, Szolnoktól 10 km-re a Zagyva folyó partján terül el. Általános Iskolájában Damjanich János honvédtábornok bronz domborművét avatták fel 1994. május 5-én 9 órakor, az iskola folyosóján, a főbejárathoz közeli falszakaszon. A dombormű, a település népoktatásának 270 éves évfordulója alkalmából rendezett kétnapos ünnepségsorozat részeként, az ennek alkalmából elhelyezett emléktáblán szerepel, kapcsolódva az ugyanezen a napon történt másik eseményhez, nevezetesen, hogy az iskola felvette Damjanich János nevét. Az ünnepségsorozat másnapján különböző előadások hangoztak el, közte az akkor 647 éves Zagyvarékas történetéről.

Az emléktáblán látható Damjanich-dombormű Szabó Imrefia Béla (1952-) szobrász alkotása.

Miért választotta az iskola Damjanich nevét? Damjanich, az 1849. március 5-i szolnoki csata győztes tábornoka nevét a szolnoki és Szolnok környéki településeken élő emberek a szívükbe zárták, emlékét megőrző szobrok, domborművek, intézmény- és utcanevek sora bizonyítja ezt. Nem múlhat el 1848-as emlékünnepség szobrainak koszorúzása nélkül, ahová még a kis óvodások is kisétálnak kis rajzaikkal, nemzeti zászlóikkal. A szolnoki csata során Zagyvarékas irányába üldözte ki Damjanich serege Szolnokról a Karger dandárt, majd a Zagyva parti Malomzug nevezetű területen végső csapást mértek rájuk. Ez a győztes ütközet, a győzedelmes tavaszi hadjárat bevezető eseménye, szolnoki csata néven került be az emberek emlékezetébe, melynek emlékére minden évben, a Tisza partján az emlékező-tisztelgő hadijátékot is rendeznek. A zagyvarékasi iskola is az emlékezők sorát gazdagította azzal a döntésével, hogy felvette a nem feledett Damjanich tábornok nevét.

Az archív képek között szerepeltetem az iskola régebbi fényképét, mert a dombormű avatásakor még ilyen homlokzata volt az iskolának, s azóta felújították, modernizálták.

Damjanich János (1804-1849) szerb származású honvédtábornok, aki hű fia lett hazánknak. Az 1848-49-es szabadságharc egyik legkiválóbb tábornoka lett, s akinek nevéhez a szabadságharc számos szép győzelme köthető, gyakran reménytelen helyzetből is tudott fordítani, aki soha nem szenvedett vereséget a harcmezőn, minden ütközetet és csatát megnyert, akit katonái rajongva szerették, s aki az aradi vértanúk egyike, akit az aradi várban 1849. október 6-án kivégeztek.

---