Bund Károly (Besztercebánya 1869. jún. 4. – Budapest 1931. május 16.) sírját megtaláljuk a Farkasréti temető 43. parcella 1. sorának 80. sírhelyén, melyet Ősi Blazsek László közel két méter magas, bronz alkotása díszít. Ősi Blazsek László 1905-ben született az Árva megyei Námesztóban, és 1970-ben Budapesten hunyt el. Stróbl Alajos tanítványa volt.

A síremlék egy derékba tört fatörzset ábrázol, mely jelképe az ő és az Erdészeti Egyesület sorsának, oldalán Dr. Hoffmann Gyula kollégája megható és találó sírversével. A kartársi szeretet szimbolikus alakja teszi le a megemlékezés koszorúját az emlék, a derékba tört fa tövéhez. A síremléket, melyet az őt múlhatatlanul becsülő, tisztelő és szerető kollégáinak adakozásából készíttettek el, két évvel halála után, 1933. május 16-án avatták fel. A megható avatási ünnepségen, az Erdészeti Egyesületen kívül, több minisztérium, főiskola, szervezet is képviseltette magát. Dr. Walbott Kelemen az Erdészeti Egyesület alelnöke mondott beszédet, majd az egyesület koszorúját az egyesület Erdőbirtokos alelnöke helyezte el, szimbolizálva, hogy a megboldogult emlékét a magyar erdőbirtokos osztály éppoly kegyelettel és szeretettel őrzi majd, mint erdőmérnök kartársai.
Király Pál emlékező sorai, melyet Bund Károly halálának emlékezetére írt, Bund Károly emberi értékeit jellemzik. E sorok szerint, amint a síremléket az idő nemes patinája vonja be, úgy válik majd alakja lassanként jellegzetes kifejezőjévé a háttérbe vonulni szerető szerény munkásnak, az áldozatkész jó barátnak és embernek, a szó legnemesebb értelmében.

Vajon tud-e Bund Károly életéről, küzdelmeiről a síremléke előtt elsétáló temetői látogató. Valószínűleg nem, vagy kevesen, de a síremlék hatására Bund Károly életéről olvasó ráébred, hogy menyire elfelejtkezünk küzdelmes életű, nemes lelkű elődeinkről, és talán a jövőben nagyobb érdeklődéssel fordulunk majd ezekbe az irányokba is.

Ő volt Bund Károly erdőmérnök, szakíró, minisztériumi tanácsos, az Országos Erdészeti Egyesület titkára 1900-1930 között, 1900-1924-ig és 1928-ban az Erdészeti Lapok szerkesztője, a Ferenc József rend lovagja, négygyermekes családapa, akit 1931-ben miniszteri tanácsosként nyugdíjaztak, majd 1931. május 16-án váratlanul elhunyt.

A síremléket az Erdészeti Egyesület 1998-ban felújíttatta, és a sírnál időközönként megemlékező látogatásokat tesznek.

---