Advent második vasárnapján jutottam el ebbe a templomba. Előzetesen körülnéztem, de arra a következtetésre jutottam, hogy egy barokk templomban nem-igen találok olyan alkotást, aminek alkotója is fellelhető. Tévedtem, de felületes is voltam. Másrészt felületesek azok a leírások is, amiből kiindultam. Minden esetre erre az óriási, a maga nemében szinte páratlan koszorúra nem számítottam.

Prohászka Ottokár több szálon kötődött a budapesti tudományegyetemhez, de a későbbiekben, székesfehérvári püspöki éveiben is gyakran látogatta a Papnevelde épületét. Az Egyetemi (más nevén Kisboldogasszony) templomban többször tartott lelkigyakorlatot.
1927. április 1-jén is egy ilyen alkalom közben érte az agyvérzés, a szószéken esett össze. Az orvosok tehetetlenek voltak, másnap meghalt. Holttestét itt, a templomban ravatalozták fel két nap múlva, virágvasárnapon, majd Székesfehérvárra szállították.
A szószék melletti falfelület mentén még ugyanebben az évben egy nagy, bronzból öntött koszorúval emlékeztek róla és az eseményről. Ahogy az egyik szalagon olvasható, a koszorú gróf Klebelsberg Kuno kultuszminiszter adománya. A forrás szerint Klebelsberg nagy körültekintéssel járt el, amikor Zala Györgyöt "a hazai historizáló és neobarokk szobrászat egyik legtekintélyesebb képviselőjét" választotta az emlékjel elkészítésére. A cél: az új emlék ne bontsa meg a templom barokk stílusának egységét.
A megrendelésnek eleget téve a rózsából, krizantémból, olajágból és pálmából álló koszorú "harmonikusan illeszkedik a templom stílusához és hangulatához."

Az egyik szalag felirata:
Prohászka Ottokár / a nagy magyar egyházi szónok / emlékének

A másikon:
A magyar vallás / és közoktatásügyi / miniszter
1927.

A szószék alatt – kissé eldugott helyen – kis bronz emléktábla is emlékezik:
Hivatásának / teljesítése közben / ezen a szószéken érte / 1927. évi április hó 1-én / PROHÁSZKA OTTOKÁR / székesfehérvári püspököt / a halálos betegség, / mely a következő napon / kioltotta életét.

---