A nyári napforduló időpontja, Szent Iván napja Pilisszentiván község egyik legnagyobb ünnepe. 2012-ben ebből az alkalomból gyűlt össze tíz kőfaragó és hozta létre ezt az alkotást, amit az évente megrendezésre kerülő Napforduló Fesztivál keretében avattak fel.
A szervezők, támogatók: a Kőfaragó és Műkőkészítő Vállalkozók Országos Ipartestülete, az önkormányzat és a Pilis Kulturális Örökségünk Alapítvány.
Úgy gondolom, ez lehetett egyben az első Kőfaragó alkotótábor, amit Pilisszentivánban szerveztek. A második ilyen találkozót 2017-ben szervezték meg: Az akkor létrejött, a kapcsolt lapon már bemutatott alkotás rokon, de legalábbis kapcsolódó témát dolgoz fel.

Az alkotás két részből áll, melyeket egymás fölött helyeztek el. Köztük egy forgózsámoly biztosítja, hogy segítségével a kőtömbök egymáson elvileg elfordíthatók. A két tömb minden megmunkált oldala szimbólumokat hordoz, amelyeket a fiatal kőfaragók terveztek és valósítottak meg. Az alkalmazható jelképek sokasága végtelen. Ezt bizonyítja Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumának egy idézett részlete is: "A történelem és az emberi lét kezdeti időszakából vett példák jelzik, hogy az emberben elemi vágy él, hogy „megfogja” a Napot. Ha már másképp nem megy, hát úgy, ahogy a szerelmes csinálja, amikor imádottja nevét fába vési. És hány olyan jelet vésett, rajzolt, faragott, öntött és állított a Nap útjába, hogy kelés-, delelő- és nyugvópontját „megfogja”! A legújabb korig úgy épült a világ nem hét, hanem minden csodája a megalit kőköröktől Versailles-ig (és nemcsak a csodák, hanem a természeti népek sámánjainak alkalomra összetákolt szertartási kunyhói is), hogy sarkaik az ég „sarkaihoz”, bizonyos állócsillagokhoz, de többnyire a napjáráshoz igazodjanak. .... Ahol pedig a napisten kultusza lehanyatlott, vagy az istentisztelet elszakadt a Napétól, ott szerényebb keretek között élt tovább a hősmitológiában, mesékben, dalokban, a tárgyi művészetekben szimbólumokban rejtve vagy nyíltan...."

---