A közelmúltban a Pinceszínházban járva figyeltem fel ismét a bejáratot díszítő mozaikra s tapasztaltam meglepődéssel, hogy még nem készült róla műlap.

A Ráday utca 5. szám alatti egykori „Fogadó a két kék kecskebak”-hoz nevű műintézmény, a későbbi Állami Altiszti Egyesület tulajdonában lévő bérház földszintjén hosszú időn át volt táncos szórakozóhely, míg pincéjében kuglizó, a II. világháborúban pedig több mint 200 embert befogadó óvóhely. Az épületegyüttes Török Pál utca szárnyát 1890-ben építették, ahol az 1965-66-os átépítés során bejáratot alakítottak ki és hoztak létre benne egy művelődési otthont, amely 1966. május 13-án felvette Kosztolányi Dezső nevét. A pincében az addigi marionett-bábszínház helyét a Budapesti Ifjúsági Színpad vette át, amely hamarosan Pinceszínház néven vált ismertté. A bejárat kettős vasráccsal lezárt beugrójában, a bejárati ajtó előtt balra kapott helyet Mattioni Eszter kb. 160x90 cm-es Táncoló leány című mozaikképe - a kíváncsi tekintet akár lezárt vasrácsokon át is megszemlélheti.

Hollósné Mattioni Eszter 1902-ben született Szekszárdon és 91 évesen hunyt el Budapesten. Az Iparművészeti Főiskola grafika szakán végzett, majd hat évig - mint ő maga nevezte - a „művészapostol, szent ember”, Rudnay Gyula tanítványa volt a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1929-től a Szentendrei Művésztelepen dolgozott, 1931-ben olaszországi ösztöndíjat kapott, majd 1931-től 1942-ig a Szolnoki művésztelep tagja volt. Aba-Novák Vilmos, Bernáth Aurél, Pátzay Pál stílusa, szemlélete mellett a kortárs olasz neoklasszicizáló művészet hatott rá. A 30-as években Pólya Ivánnal együtt dolgozták ki és védjegyeztették a mozaik új, dekoratív hatású változatát, a „hímeskövet”, amely eleinte színes kőporból és cementből készült, de Pólya korai halála után, Mattioni továbbfejlesztette, s a témához illeszkedően faragott és vésett nemes, természetes köveket használt fel. E művek voltaképpen időálló, beépíthető, vasbeton alapú lapok, melyeket a végső csiszolással és a kontúrok bevésésével tett egyedülállóvá. Kőmozaikjai épülethomlokzatok, nagy külső felületek kiképzésére, belső terek díszítésére egyaránt alkalmasak. Alkotásai annyira egyéniek, karakteresek, hogy nem nehéz megkülönböztetni azokat más művészek alkotásaitól.

A Táncoló leány egyértelműen magán viseli a „hímeskő” eljárás jegyeit, bár már kevésbé finom, kidolgozott mű, mint a korábbiak. Szignót az alapos átvizsgálás ellenére sem találtam rajta. Készítésének időpontjára vonatkozóan sincs pontos adat. Magától adódna a művelődési otthon, illetve a Pinceszínház Török Pál utcai bejáratának kialakítási éve (1966), azonban biztosra nem vehető, hiszen a mozaik készülhetett később, vagy akár régebben is; az azt hordozó beton lappal együtt bárhonnan idehelyezhették. A Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény leltárkönyvébe 1975-ben nyilvántartásba vettek egy fekete-fehér felvétel „MTI 675/1341” szám alatt, a következő szöveggel: „Mattioni Eszter Táncoló leány Török Pál u. 3. 1975. 1673”. Ez megerősíti, hogy a mozaik készítője minden bizonnyal Matiioni és, hogy 1975 előtt került mai helyére.

---