Nagykátai igen rövid látogatásom során éppen csak, hogy eljutottam erre a térre, a katolikus templomhoz. Szívfájdalmamra nem sikerült a korábban virtuálisan feltérképezett kört bejárnom, de természetesen a Szentháromság-szobor, ill. a templom Mária-szobra fotózásakor nem lehetett nem észrevenni ezt az alkotást.
Meglepetésemre a Kálvária szoboregyüttese nincs a műemléki védettségű alkotások listáján. Előbb jutottam volna talán hozzá néhány támponthoz, másrészt – sajnos – a műemléki védettségű szobroknál is regisztrált tény, hogy nem jelent valós védettséget, telente nem csomagolják be, sérülnek. Ezt látom ezen az alkotáson is, habár első ránézésre jobb állapotot mutat.

A Kálvária elkészülése előtt ezen a helyen, pontosabban a téren a helyi szegénység dokumentumaként csupán egy gyengébb minőségű kőből készült kereszt állt, amit 1865-ben állítottak a hívek adományából. Később javaslat született, ami szerint időtállóbb kőkeresztre cserélik, amihez Fejős Mária adománya nagy segítséget jelentett. A négy-alakos Kálvária-együttes tervezése és kivitelezése is Kármán László helyi születésű szobrászművész nevéhez kötődik
A kezdeti munkálatok 1939. november 29.-én indultak meg, amikor a kőkeresztet a helyszínre szállították és a már korábban elkészült talapzatra emelték. Erről és a Kálvária történetéről számol be Káplár Béla, az elsőként feltüntetett, képekkel illusztrált blogbejegyzésében.
A továbbiakban a szobor-alakok, ill. sok részlet került még a helyére, így a Kálváriát 1940 májusában szentelték fel.
Fontos részlet, hogy a Kálvária építése anno a templom előtt, ill. azzal szemközt történt (ld. az archív képet is), 2003-ban egy térrendezés során helyezték át oldalra, a plébánia kerítésének közelébe.

A Krisztus szenvedéstörténetéhez kapcsolódó ábrázolás szoboregyüttese négy tagból áll. A középpontban a kereszt áll, Jézus megfeszített testével Tőle (szemből nézve) balra Mária, kezét imára kulcsolva néz fel fiára. Jobb oldalon Szent János alakját helyezték el. A kereszt előtt leborulva Mária Magdolna látható.

---