Honvéd síremlék - Negyvenhét ismeretlen honvéd sírja – A szolnoki csata hősi halottainak emlékműve
1849. március 5. – A szolnoki csata

„Szabadságharczunk egyik legszebb diadalát a nagy Alföld szívében, Szolnok mellett vívta a honvédsereg….Damjanich János „fiai”, a magyar honvédség dísze, a vörös sipkások, olyan győzelmet arattak, melyről méltán emlékezik meg külön fejezetben a történelem”

A szolnoki Kőrösi úti temető 2. táblájában 1898. március 15-én Honvéd síremléket, emlékművet avattak. Egy örökzöldekkel szegélyezett, méltóságot sugárzó, alacsony, kovácsoltvas kerítéssel körbevett sírhelyen, egy hatalmas, közel hat méter magas fekete gránit obeliszket találunk. A simára csiszolt, párkányelemmel és tagozatokkal díszített obeliszk magasságát tovább növeli, hogy műkő alapzaton helyezték el, mely egy kis dombon áll, melyre tíz lépcsőn lehet feljutni. A szép vonalvezetésű, tetején négyszög alaprajzú gúlában végződő obeliszken, egy

„1849. március 5.” feliratot láthatunk, majd közelebb lépve a következő bevésett feliratot olvashatjuk:

„A szolnoki csatában elvérzett hős honvédek emlékének emelte: a kegyelet 1898. mártius 15-én.”

Az obeliszk oldalán Bajza József: Apotheosis c. versének néhány sorát vésték fel:

„Csatájuk a védelmezett Népjog csatája volt, Melyet a szent jog, szent kötés Ellen zsarnok tiport”

Az obeliszk a budapesti Gerenday A. és Fia kőfaragó cég alkotása, melyről az oldalán található alkotói szignó is tanúskodik.
A honvéd síremlék formájául az obeliszket, a legősibb jelképek egyikét választották, talán egyik értelmezése, a szent domb szimbóluma folytán.
A Honvéd síremlék, az emlékmű leleplezésére a szabadságharc 50. évfordulóján, 1898. március 15-én került sor. Miért telt el közel öt évtized az emlékmű üzenetű honvéd síremlék megvalósításáig? Erre a kérdésre szolnoki Kósa Károly leírásában találtam meg a választ. Írása szerint, az 1849. március 5-én vívott szolnoki csatában elesett honvédek sírja sokáig jeltelenül állt. A szabadságharc eltiprása utáni években szó sem lehetett méltó síremlék állításáról, különösen nem nyilvános tiszteletadásról. Csak a temetésen résztvevők, és a csatát megvívók emlékezetében maradt meg, hogy a régi szolnoki temetőben ásott három mély gödörben temettek el a csatában elhunyt honvédeket, egy ároknál, amelynél a csata napján, az először előrenyomuló honvédeket az osztrák sortűz fogadta. Az emberek egymásnak átadták a honvédek feltételezett sírjának helyét. A közelben dolgozó és földtulajdonos emberek egy idő után egy felirattal ellátott egyszerű fakereszttel jelöltek meg a feltételezett nyughelyet, s egyre többen zarándokoltak el erre a helyre. A méltó emlékmű állításának gondolata az 1890-es években fogalmazódott meg. Az 1898. februárban 47 névtelen hős honvéd sírját tárták fel és az új római katolikus temető dísz-sírhelyén újratemették. A munkálatokat Podolszky Béla vezette, aki maga is 48-as honvéd volt. Az emlékmű megvalósítása Szolnok város „honvédszobor bizottsága” szervezésében történt meg, mely munkába bekapcsolódtak a „Millennium” Önképző, Dal- és Zeneegylet, és elődközösségei, az „olvasó-szoba” és a dalegylet tagsága is. Az 1898. március 15-én felavatott emlékművet, Szolnok város nevében Kludik Gyula, akkori polgármester vette át.

Az emlékművet 1988-ban, a 140. évfordulón, a szolnoki Gyenes György Határőr Klub, a határőrség és a Killián György Repülő Műszaki Főiskola közreműködésével újította fel a város vezetése.
A Honvéd-síremlékben nyugvó, a szolnoki csatában életét feláldozó negyvenhét honvéd neve az ismeretlenségbe veszett, de személyük a szolnoki csatában életét vesztett háromszáz, ismeretlen helyen nyugvó honvéd személyét is jelképezi, ezáltal is emelkedik a síremlék az emlékmű szintjére. A szolnoki csata hőseinek méltó nyughelye, a megemlékezések helye időről időre.

---