Hogyan is kezdődött? Volt egyszer egy Lektorátus, annak pedig egy adatbázisa, ami ideig-óráig elérhető volt az interneten. Nagyon szép, jól felépített, alkotásokban és képekben gazdag anyag. Itt, a lapon is volt szó róla, én az elérhetőséget mentettem el (2011-2012) "kincsesbánya" címszó alatt. Egyszer csak a honlap eltűnt. Háttérinformáció nincs, pusztán találgatásokról hallottam. Ami a Lektorátust illeti, (ahogy én tudom) beolvadt a MANK-ba (Magyar alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft.
Az egykor volt adatbázis egyik, többünknek feltűnő alkotása a Főnixmadár, Bohus Zoltán alkotása volt. A mű (fekete-fehérben is) annyira megragadott, hogy e-miatt és nem másért elindultam a szállodába megkeresni. Minden eddigi alkotás, amit akkor és további látogatásom alkalmával gyűjtöttem, amúgy "grátisz" találtam. Ld. https://www.kozterkep.hu/t/120015/Hungaria_Hotel_alkotasai.html

Az egyetlen mű, a kiindulásként felfedezett, az induló energiát adó Főnixmadár, önmagát meghazudtolva (a feltámadás és az örök élet jelképe) megsemmisült, nem sikerült megtalálni. Az ok végül igazolódott... Milyen lehetett? A néhány képből is sugárzik: lágy vonalak, finom szárnycsapások (?), színek és fények.

Valamiért csak a többszörös kudarcot követően jutott eszembe megnézni a Lektorátus kiadványát, amiben megtaláltam a pályáztatás és elbírálás részletes dokumentációját.
A Phőnix A LAKÓTERV (építő) megbízásából "bontakozott ki", a Grand Hotel Hungária (anno Szabadság szálló) éjszakai bárban történő elhelyezésre.
Két nagy nevű művész nyújtott be pályázatot 1984-ben: Buczkó György és Bohus Zoltán
Az első bírálat (zsűri: Fekete Tamás szobrászművész, Kígyóssy Ágnes belsőépítész és Lehoczky János ötvösművész) Bohus tervét részesítették előnyben, mivel Buckó terve üzemeltetési költségeit magasnak ítélték.

Bohus Zoltán Főnixmadár című alkotására még 1984-ben felhasználási szerződés kötöttek. Az újabb bírálat az 1,5 léptékű terv és dokumentáció alapján (Farkas Ádám, Fekete Tamás szobrászművészek és Tóthfalusi László ötvösművész) a mind művészi, mind technikai szempontból újszerű alkotást elfogadta, "a terv ötletes, szellemes".
És amiről én nem tudtam, de fantáziám sem pótolta, a méret: 2,5 x 5 m (17 m2) "motorvezérlésű, fényjátékkal kombinált plexi". (Megj.: itt plexit írnak, de mindenhol máshol üveg szerepel.)
A következő alkalommal már bemutatásra kerül a kész alkotás, 1985. szeptember 17-én az átvételre kerül sor, a zsűri dicsérettel fogadta el az alkotást.

A B/32. jelzésű dosszié alapján tett megjegyzés: "A mű megrongálódott és "leselejtezték"."

Újabb köszönet Ádynak, aki most már nagyvonalúságában túllépte a korábbiakat, segítsége nélkül ez a lap nem jöhetett volna létre... pedig anno ő is indulni készült.

---