A 10-es parcella, aminek kiemelkedően értékes alkotásaként említik Pállik Béla síremlékét, egy kis sziget a temető főútja mentén. A főút presztízsét növeli az itt eltemetettek rangos névsora: "1905-ben itt temették el Ráth György műgyűjtőt, 1908-ban Pállik Béla festőművészt, 1910-ben Mikszáth Kálmánt, 1913-ban Vaszilievits János alpolgármestert és Kőnig Gyula matematikust, 1915-ben pedig Désy Zoltán politikust."

Pállik Béla (1845 – 1908) sokrétű ember volt. Elsősorban festőművészként, grafikusként ismert, ugyanakkor színpadon mint operaénekes, színművész játszott,egy időben a tatai színház igazgatója volt.

Pályája igen érdekesen alakult. Festői tehetsége már gyerekkorában megmutatkozott, míg az állatok iránti vonzalma ugyancsak. Hamarosan a birkák megfestésére szakosodott, így lett ismert, mint „birkapiktor”. Egyik, munkásságának jellegzetes alkotása a Birkacsalád címet viseli: https://www.hung-art.hu/kep/p/pallik/muvek/birkacsa.jpg
Az intenzív festés erősen igénybe vette a szemét, ezért tevékenységét abba kellett hagynia. Ekkor indult el az operaénekesi pálya felé, ahol ugyancsak jelentős sikereket ért el. Időközben viszont kímélte szemét, szembaja sikeresen meggyógyult, így visszatérhetett eredeti hivatásához. Munkásságát olyan magas szinten művelte, hogy különböző kitüntetéseket, elismeréseket tudhatott magáénak. Minderről részleteiben megemlékezés olvasható a Művészet (Lyka Károly) 1908. 6. számában (4. forrás).

A híres festő síremléke egyben az "egykori tevékenység vizualitására tett kísérlet érdekes példája". A síremléken egy pásztor és több, festészetének témáját idéző, "realisztikusan megformált birka" látható. A téma tehetséggel párosult, ami művészetét egyedülállóvá tette, elismertségét megalapozta.

---