„Vándorok vagyunk a Földön”

Varga Oszkárt megihlette Indali Gyula élete, s az útkeresését, a hirtelen Pestre költözését, a mesebeli vándorlegény alakjával szimbolizálta, megjelenítve a mondást, miszerint, vándorok vagyunk a Földön.

A Fiumei úti temető 38. parcellájában, az egyre ritkuló síremlékek között találjuk Varga Oszkár szép alkotását, Indali Gyula síremlékét, melynek megható története van.
E temetőben 1922. október 29.-én kegyeletteljes gyászszertartás folyt le. Az 1880. június 29.-én eltűnt, s 29 éves korában rejtélyes halálát a Duna hullámaiban lelő és 1880. július 8.-án eltemetett, nagy reményekre jogosító költő hamvait, temetői rendezési munkák miatt új sírba helyezték át. Az 1880-ban, legjobb barátja, Reviczky Gyula költő búcsúztató szavaival eltemetett Indali Gyulát, 42 év után, 1922-ben újra búcsúztatták még élő testvérei és rokonai, akik Varga Oszkár szobrászt kérték fel a síremlék megalkotására. A síremlék valószínűleg 1922-ben készült.

A síremlék kő alapzaton elhelyezett, azzal együtt két méter körül magasságú. Az alapzaton a sírfelirat már nehezen olvasható, de Erdélyi Indali Gyula neve alatt egy sírvers olvasható ki nehezen: ”Összetört a lelke, de lantja ép volt /A halála gyászos, de az élte szép volt.” A sírfeliraton két családtag neve is szerepel. A síremlék egy dombormű, rajta a költő Budapestre vándorlása ihlette, botjára támaszkodó, siető vándorlegény alakja. A vándorlegény arcvonásaiban, tekintetében, sok hasonlóság fedezhető fel Indali Gyula arcképével, mely egyetlen megjelent verseskötetében szerepel. A jobb alsó sarokban nehezen, de még kivehetően megtaláljuk Varga Oszkár szignóját. A síremlék az eltelt hosszú évtizedek alatt megrongálódott, melyekből a síremlék tetején és a vándorlegény lábánál láthatóak a legjelentősebbek.
Indali (Erdélyi) Gyula, költő, író, jogász 1851 február 1.-én született Felső-Ábrányban (Borsodm). Apja, Erdélyi Indali Péter tanár, az „Abéczés könyv” szerzője. Középiskolája, majd jogi tanulmányai után Brassóba ment és ott 1874-ben szerkesztette a Nemere c. politikai hetilapot. 1878-ban a kolozsvári egyetemen jog- és államtudományi doktorrá avatták. Az 1876/77-ben megalakuló, az elsődlegesen a „széptudományok mívelését” célul kitűző Kemény Zsigmond-társaság rendes tagja. Verseit a korabeli folyóiratok és antológiák közölték. Írói ambíciója Pestre sürgette, ahova 1880 tavaszának végén érkezett és a fővárosi törvényszéknél joggyakornoki állást vállalt. De mindjárt az első napokban a száraz akták rideg halmazától annyira megborzadt, hogy mélyen elkeseredve hagyta ott hivatalát, kiment a szabadba s többé élve nem látták. A fővárosba jövetele után alig három hét múlva történt, hogy 1880. júl. 5.-én a Titel nevű hajó kereke a pesti vámháznál a Dunából felzavarta holttestét. 1880. július 8.-án eltemették, majd 1922. október 29.-én újratemették.

---

A műemléki védettségről találtam információt, s ezzel kiegészítem leírásomat.
42/2013. (VIII.9.) BM rendelet műemléki védettségűvé nyilvánítja a Fiumei úti sírkertet, s benne a kiemelten megnevezett síremlékek között Indali Gyula (38-3-75) síremlékét is.
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1300042.bm

---