„Nők, akik áttörték koruk üvegplafonjait”

Ezzel a címmel jelent meg 2017. március 8-án egy összeállítás 12 erdélyi magyar nőről, akiknek a 19. században és a 20. század elején olyan életútjuk, karrierjük volt a tudomány és a művészetek terén, mely túlmutatott a klasszikus női szerepeken. (Molnàr Bea íràsa, transindex.ro)
E 12 erdélyi magyar nő között olvashatunk De Gerando Antonináról is, akinek tiszteletére készült emléktàbla fényképét csupàn egy régi újsàgban megjelent fényképen làthatjuk.

A leánynevelés erdélyi úttörője, a magyar nőnevelés harmadik nemzedékének vezéregyénisége, De Gerando Antonina (1845. Párizs-1914. Kolozsvár) tiszteletére, emlékezetére emléktáblát avattak 1941. szeptember 28-án az egykori Felsőbb Leányiskola helyén, a második bécsi döntést követően 1940-ben újra megnyílt kolozsvári Állami Leánygimnáziumban. Az emléktábla állítását az iskola egykori diákjai által megalakított Degerandisták Országos Testvéri Közössége határozta el. A portrés márványtábla készítésével Varga Oszkár szobrászművészt bízták meg, aki azt budapesti műtermében készítette el az Erdélyben bányászott, ruskicai márványból. A rózsaszínű emléktábla jobb oldalán De Gerando Antonina fehér márványba faragott, életnagyságú arcmása látható, mely a fényképek között szerepeltetett arckép alapján készülhetett. De Gerando Antonina lelkes tekintetét, előkelő egyszerűségű, szépre, jóra buzdító fáradhatatlan, kötelességtudó személyiségét egy domborművön nem könnyű érzékeltetni. A domborműves arcmás és a tiszteletteljes emlékező felirat mellett, a fehér és rózsaszínű márvány választásával, az én meglátásom szerint, a szobrász ezeket a tulajdonságokat szerette volna kifejezni. A fehér szín jelentése a hűség, kötelességtudás és egyszerűség, rózsaszínű szín a szeretetet, gondoskodást, együttérzést, törődést fejezi ki.
Varga Oszkár szobrászművész az emléktábla elhelyezése alkalmából Kolozsvárra utazott. Az archív fényképen az emléktábla előtt álló szobrászművésznek köszönhetően, az emléktábla nagyságát is érzékelhetjük.

Az iskola lépcsőfordulójában elhelyezett emléktáblán, De Gerando Antonina domborműves arcmása mellett szerepel az 1844 születési és 1914 elhalálozási évszáma, és a következő bevésett emléktábla-szöveg:

„Hirdessék e márványba vésett betűk / hogy ebben az intézetben / a magyar nőnevelés úttörő apostola / DE GERANDO ANTONINA / az intézet alapításától kezdve / 32 évi igazgatása alatt nemzetmentő / munkát végzett / a haza és az ifjúság javára./ Hálás szeretettel tanítványai / 1941”

Az emléktábla avatási ünnepséget, melyre több száz főnyi ünneplő tömeg gyűlt össze, Császár Károly, az iskola igazgatója nyitotta meg az ünnepélyes módon feldíszített legnagyobb iskolai teremben, a tornateremben, majd Glatz Károlyné Fogarascher Anna megható beszédében idézte fel a szeretett igazgatónő emlékét. Ezután átvonultak az iskola lépcsőházába, ahol a lépcsőfordulóban elhelyezett emléktáblát Vásárhelyi János református püspök felesége, Csiki Anna leleplezte le. Császár Károly igazgató átvette megőrzésre az emléktáblát, majd megnyitotta az épület egyik földszinti helyiségébe berendezett De Gerando Múzeumot. Végül a résztvevők kivonultak a temetőbe, és megkoszorúzták az igazgatónő sírját.

Az ünnepségsorozat részeként 1941-től az iskola utcája is a De Gerando nevet kapta, melynek mai neve Arany János utca. Az iskola a degerandisták közösségével együtt 1944-ben szándékozta megünnepelni az igazgatónő 100. születésnapját. Erre a háborús viszonyok közt (részben kórháznak lefoglalt épületben) nem kerülhetett sor. Az iskolaépületet 1945. május 29-én az utóbb Bolyairól elnevezett magyar tannyelvű tudományegyetemnek utalták ki, ma az épületben a Babeş—Bolyai Tudományegyetem Vegyészeti Kara működik. A leírások szerint emléktáblát 1945 után leszerelték.

Az avatási ünnepségsorozat részeként meglátogatott síremlékről megemlékeznék még. De Gerando Antonina eredeti márvány síremlékén, melyet bizonyára az 1910-es években emeltek tisztelői, a következő sírfelirat szerepelt: „DE GERANDO ANTONINA / a kolozsvári / Felsőbb Leányiskola / első igazgatója / sz. 1845. febr. 13- án / meghalt 1914. ápril. 6-án”. Az 1970-es végén a megváltatlan sírt egy még élő embernek utalták ki, aki az 1981-ben a feliratot lecsiszoltatta. A közvélemény felháborodására a francia konzulátus közreműködésével De Gerando Antonina sírját exhumálták és a temető előterében egy kis tábla alá helyezték el. 2016. augusztus 19-én, a Házsongárd Alapítvány közreműködésével felállításra került az eredeti sírfelirattal ellátott, az eredetihez hasonló síremlék a temetőben.

Megjegyezném, hogy az emléktáblán 1844 szerepel születési évszámként. Az elérhető információk többségében 1845 szerepel, de valóban előfordul 1844 is.

---