Ólmod település nyugati határa az osztrák-magyar határral azonos. A falu délnyugati végén, az utolsó házak után álló Mária-szobor már igencsak közel van a határhoz.

Az úttest délkeleti szélén, kis kiemelkedésen álló szoborhoz betonlépcső vezet. Alacsony vasoszlopok sora veszi körül, láncok sorával. Burjánzó növényzet övezi, nagyrészt ide ültetett kerti virágok és egy szőlőlugas.

Öt, egymásra épített kőhasáb alkotja a talapzatot, felül párkánnyal. Ezen van az egész alakos Mária-szobor. Szűz Mária fiatalos arcú, fején kendőt, hátán köpenyt visel. Összetett kezében rózsafüzért tart.

Mária egy jókora holdsarlón áll, amely egy félgömb tetején van. Alatta egy kígyó tekereg. A szobor homokkő anyaga réginek, de jó állapotúnak tűnik. Az egész színtelen, festetlen, csak a kígyót festették színesre.

A talapzat északkeleti oldalán egy fehér márványtábla van, az alábbi felirattal:
LUKA
I
ANA
FRANTA
STIKAPRON
1830 – 1905
POPRAVIO:
FRANJO F. FRANTA
ZELJEZNO – KISMARTON
1980 1998

Alatta egy kisebb kőtábla felirata:
100. LJET
1905 – 2005
RENOVIRAN: FRANJO FRANTA

Ólmod a Magyar Királysághoz tartozott 1920-ig, akkor Trianonban Ausztriához csatolták. Azután két osztrák falut két magyar falura cserélték és így 1923-ban Ólmod visszakerült Magyarországra. Azonban lakosainak nagy része sem nem osztrák, sem nem magyar volt, hanem horvát.

Ezért horvát nyelvűek a feliratok. A „popravio” és a „renoviran” javítást illetve felújítást jelent. Egyik az 1830-as év 150-dik évfordulóján 1980-ban történt, a másik az 1905-ös év 100-dik évfordulóján 2005-ben volt. A szobor eredeti készítése és felállítása 1905-ban, vagy valamivel az után történhetett.

Ez a Mária-szobor helyi védelem alatt áll.

---