Buckó György iparművész, dizájner, üvegszobrász. Tudni lehet, korábban üzemelő, most szünetelő honlapja szerint „élő glasszikus”. Névjegykártyája szerint ma "(élő) glasszikus". Mindez utal életpályájára (az "Élő Glassikusok Csoportjának" alapító tagja). Másrészt "leolvasható" személyiségének egy jellegzetes vonása, a fanyar humor.
Átnézve műveit nálunk, a lapon, kibővítve Wehner 2. forrás szerinti könyvének róla szóló gyűjteményével, van ok az iróniára... Ám ezt talán máskor.

A róla szóló Pogány Gábor-cikkre találtam rá, amitől látszólag függetlenül (inkább az előző cikk végén) láttam néhány fotót, köztük egyet erről az alkotásról. Képaláírás: "Szobor, 2008. Üveg, föld, acéllemez, növény. M: 6,4x1,7x0,4 m. Velence, Thermál-fürdö " Már indultam is volna, de helyette kezdődött a havazás.

Tegnap viszont sütött a nap, kicsit kirándultam. Az alkotás olyan vonzó életben, mint a fénykép ígérete. Két, hosszú, szabályos formájú üvegfal között amorf formák osztják a teret. Nagyobb kiterjedésű elemek látszólag véletlenszerűen illeszkednek egymáshoz (vagy éppen nem, ill. csak érintik egymást). Titkon látható néhány olyan acél-elem, ami kicsit besegített az elemek elrendezésében (elrendeződésében), amik között, ill. rajtuk a gravitáció ereje rendezte el a földből és növényből származó zúzalékot – sajátságos mintát és érdekesen keveredő anyagot képezve ezáltal.
Az így kialakított üvegplasztikához kapcsolódik az utca felől a már máshonnan is ismerős, (4*3) üveglapból összepréselt és összefogott hullámzó elem, ami itt éppen megfelelő levezetést ad, talán a fürdő profiljához köthető zubogó vizet idézi.

---