Meghívó érkezett, köszönet érte. A szerencse "kiforogta", így sikerült Gárdonyban, a hol napos, hol hűvös időben a szobrot avató közösség tagjai közé beállni. Bort és pogácsát kínáltak, tánccal, énekszóval készültek az alkalomra.

A város korábbi elhatározása szerint évről-évre szeretnék a környék egy-egy jellegzetes madarát "megjeleníteni" valamelyik közterükön. Az előző ilyen alkalom (év, mint év) 2016-ban volt, amikor "A nyári lúd család" című szoborkompozíciót állították fel Agárdon, ugyancsak Kontur András alkotását (ld. a kapcsolt lapot).

Az avató beszédet a város polgármestere tartotta. Elsőként büszkén tudatta, hogy a fent említett szobor bántatlanul élte meg az elmúlt két évet. A beszéd mélyreható elemzést adott a kócsagokról, különös tekintettel a Nagy kócsagok, más nevén nemes kócsagokra, mint ahogy a megjelenített egyedek is közülük való madárpárt ábrázolnak.
A beszéd Chernel István ornitológus és Herman Ottó természetkutató és polihisztor kutatásaira, ill. az ezek alapján készült írásaikra, tanulmányaikra épített. Megjegyzem, mindkét tudósnak szobra áll Agárdon, a szintén folyamatosan bővülő szoborparkban.
Ezt követően az alkotó kapott szót, aki mosolyogva mesélt az alkotás folyamatának buktatóiról. Így például arról, hogyan gyűjtött anyagot a madárpár élethű ábrázolásához (az Állatorvosi Egyetemről kapott segítséget), ill. hogyan sikerült/kellett kikorrigálnia a félreértést, mivel ő a szokásos köztéri ábrázolásban gondolkodott (ez 5/4-es méretet jelent), így ismételni kellett, mivel ezen a téren életnagyságú madárpár jöhetett csak szóba.

A szobor leleplezését követően a gyerekek azonnal ellepték a kócsag-párt. Örömmel és teljes természetességgel vették körül, azonnal elfogadták. Ez egyben amolyan terhelés-próbát is jelentett, mivel a kócsagok biztonsággal állták a rohamot vékonyka kis lábaikon.
Én pedig (talán nem egyedül) kíváncsian várom a következő velencei-tavi jellegzetes madár-ábrázolást, a sorozat folytatását.
.

---