A három, gigantikus falevelek alakját idéző bronz domborművön az 1960-ban Nobel-díjat nyert francia költő, Saint-John Perse (1887-1975) "Nocturne" című versének három különböző kézirata olvasható.
Nocturno (ford. Somlyó György)

Beértek hát e félénk sors gyümölcsei. Álmunkból kelve fel,
vérünktől telve ki, éjeink bíborát kísérteni, a hosszú gond s
a hosszú vágy gyümölcsei, múltunk legtitkosabb cinkosai,
olykor készek is vallani, és minket éjeink örvényéből ragadni
ki... A napvilágé mind a kegy! beértek hát, s bíborlanak, e
félelmetes sors gyümölcsei. – De kedvünket immár nem tölthetik.

Létezés Napja, árulás! Hol volt a csel, a sérelem? hol a vétek,
az ártalom, s a tévedés mi volt? Kezdjük-e újra ugyanazt
a témát? éljük-e újra mind a lázat és a kínt?... Rózsák fönsége,
már nem érted buzdulunk: a vérünk keserűbb, a gondunk
szigorúbb, az utunk kétesebb, és mély az éj, amelyből kitörnek
isteneink. Vadrózsa és tüskebokor borítja el hajótörésünk partjait.

Beérnek hát a túlsó part gyümölcsei. „Létezés Napja, rejts el"
– így beszél a szökevény. S kik futni látták, kérdezik: ki volt ő,
és hol van hazája? Egymaga ment-e föl a napvilágra, hogy
feltárja éjeinek bíborát?... Létezés Napja te, Ura és Hercege!
Műveink szerteszét, munkánknak nincs becsülete, búzánkra
nincsen aratás: a kévekötőlány az est alján várakozik. – Íme,
vérünktől foltosak e viharvert sorsnak gyümölcsei.

Gyűlölet és sarc nélkül tűnik el az élet, kévekötőlány-lépteivel.

Ez az 1973-ban írt mű végrendeletszerű szöveg.
Az emlékművet a milánói Fonderie d'art Mapelli öntötte bronzba.

---