Számtalanszor mentem már el e-mellett a síremlék mellett. Megkapóan szép, bár szomorú jelenetet ábrázolt rajta alkotója, aki hosszú ideig volt ismeretlen számomra.
Aztán rátaláltam a Kisfaludi-életművet átfogóan feldolgozó disszertációra, bár arra nem emlékszem, minek kapcsán. Az ilyesmit többnyire letöltöm a gépemre és jó esetben eszembe is jut szükség esetén.
Külön rész foglalkozik az alkotó funerális művészetével, így korábban még fel nem tárt adatok is felszínre kerülnek.

Plány Ervin (1885-1916) festőművész volt, a nagybányai művésztelep egy ágához tartozott. Meglepő, hogy rövid élete során, aminek az első világháború vetett véget, milyen aktív és tevékeny volt. Rövid életrajza olvasható és néhány (esetleg több) műve látható a következő oldalon: https://budapestaukcio.hu/plany-ervin/festo

Az ifjú festő tehát 1916-ban hősi halált halt. Síremléke közvetlenül az első világháború végét követően készült. A dombormű feletti felirat: Pro patria emlékezik halálának körülményeire. A disszertációból a síremlékről: "Ennek domborművén egy alázatosan meghajló, ruhátlan ifjú hajol egy bő köpönyeges nőalak kezére, aki bal kezét megbocsátó mozdulattal helyezi a fejére. A relief kifejezőerejét a mozdulatok kissé teátrális expresszivitása és a vonaljáték ritmikája jelentősen fokozzák."
Itt én kicsit mást látok: "a megbocsátó mozdulat" az én szememnek inkább szeretetteljes üdvözlés, áldó kéz. Ebben talán befolyásol a síremlék felirata, ill. az a tény, ami szerint halálával egy évvel őt megelőző édesanyja is ugyanebben a sírban fekszik.

---