„a legnagyobb esztergomi turista” - Brilli Gyula

Az esztergomi Belvárosi temetőben feltűnik egy műkő síremlék, melyen egy közel ötven cm-es dombormű, egy férfi profilja látható. Az ívelt szegélyű, felül ráfektetett kereszttel záródó, egy fa lombjára emlékeztető síremléken látható a dombormű, Brilli Gyula (1866-1931) arcát ábrázolja. Alkotóját szobrásznak vélve kerestem a szignót. A síremlék oldalán bevésett alkotói szignó, Mátrai József, Kápolna u. 2. A dombormű, Mátrai „kőmívesmester” szép alkotása, aki őstehetségként alkotta meg a domborművet a síremlékkel együtt, és akiről Vértes Zoárd 1944-ben megjelent könyvében úgy ír, hogy az általa tervezett és kivitelezett síremlékek, a Belvárosi temetőben, a szelíd béke, rend és oltalmazó erő képzetét társítják a szemlélőben.

Az esztergomi Belvárosi temetőben 1935. június 30.-án, a Magyar Turista Egyesület Esztergomi Osztálya 1932. évi elhatározásából, a szükséges fedezet gyűjtés útján történt előteremtésével készült, szépen sikerült síremléket, Brilli Gyula síremlékét, ünnepélyes keretek között átadták gondozásra a családnak.

Brilli (Brilly) Gyula a csehországi Zborovicban született 1866-ban. Kilépett katonatiszt volt, majd a civil életben szállító. A Magyar Turista Egyesület Esztergomi Osztálya ügyvezető elnöke. Brilli Gyulát búcsúztató írásban olvashatjuk, hogy neve fogalom volt Esztergomba, s hogy annyira összeforrt vele, hogy mondhatni „egy darab Esztergom” volt. Esztergomi megjelenésével az emberek kezdték a természetet felfedezni, a turistáskodást megkedvelni. Az írás szerint Brilli Gyula a „legnagyobb esztergomi turista” volt. A helybeli turista-egylet megalapítója, atyja. Nevéhez fűződik a Vaskapu-menedékház. Esztergomban halt meg 1931-ben.

Mátrai József okl. kőműves mester, a domborműves síremlék készítője, Esztergomban született 1887-ben. 1913-ban lett önálló vállalkozó Esztergomban, és főleg a város és a megye területén tevékenykedett. Az I. Világháborúban az első három hónapot fronton, majd négy évet szibériai hadifogságban töltött, ahonnan 1918-ban tért haza szökés útján, mint 75 %-os rokkant. Főleg a város és a megye területén tevékenykedett, és részt vett Esztergom közéletében is. 1932-ben ezüstmenyegzőt tartottak feleségével, Zsolnai Máriával, aki a háború alatt, mint önkéntes ápolónő teljesített szolgálatot a helyi csapatkórházban és mint ápolókiképző is működött. Utolsó megtalálható hír róluk, hogy felesége 1939-ben elhunyt. Vértes Zoárd 1944-ben készült könyvében bemutatja Mátrai József tevékenységét, ennek alapján bizonyos, hogy 1944 után hunyt el. Feleségét az esztergomi, szentgyörgymezői temetőben temették el, így bizonyára Mátrai József is ott nyugszik.

---