Pár héttel ezelőtt, április 4-én már hazafelé jövet mentünk be a településre, az alig négyezer lakosú Baktalórántházára, mely városi rangban van. Akkor már nem volt elég fény a fotózáshoz, meg amúgy is, még nagy út volt előttünk. Elhatároztuk, hogy minél hamarabb visszatérünk oda, mert nagyon ígéretesnek hatott az utca képe.
A mai nap mentünk vissza, de most úgy időzítettük, hogy a második hely volt, ahol időztünk, és fotóztunk.

A Degenfeld kastély parkjában lévő Dabóczi-szobrot már akkor, a hónap elején körbe fotóztam.

Az évszám remélem mihamarabb kiderül pontosan is.
Sajnos az alkotóról szóló internetes művészeti lexikonban nem szerepel ez a mű:
https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/kortars-magyar-muveszeti/ch07s110.html

Mindenesetre igazán boldog lehet az a szobrász, akinek művét ilyen gondossággal óvják, védik, szeretik, halála után majd negyven évvel is.

A Degenfeld kastély 1945 és 1995 között Tüdőszanatórium volt, és mint ilyen, egy hatalmas, csodaszép park közepén áll a kastély épülete.

Nemrég felújították, és ma már múzeumként működik. A szobrot, meg gondolom, felújították, az épülettel, parkkal együtt:
http://baktaloranthaza.hu/varosunkrol/a-degenfeld-kastely-baktaloranthazan

Az életnagyságnál kicsit nagyobb alkotáson jól olvasható volt a szignó.

---