Már "pályafutásom" eleje óta megpróbáltam megkeresni ezt a domborművet. Akkor még az Artportal adatai között kutattam, ami most csonka, így most a Kortárs Magyar Művészeti Lexikon szócikkét nézem (rokonok). 2012-ben már ott is jártam, de az intézmény zárva volt (talán szünet?), nem sikerült bejutni. Hibáztam, a Váradi utca felől kerestem a lehetőséget, különben, a Velence utca felől kívűlről is megláttam volna.
A dombormű elég kicsi, de illik a helyhez. Valahogy az a gondolatom támadt, ajándék lehet...

Nem szobor, sajnálom. Nem másolat, egyedi dombormű. Finom rajzolatú, érzelem-gazdag ábrázolás. Anya és gyermekei harmonikus együttese. A kicsi anyja karján ül, odabújva, fejüket egymáshoz érintik. A nagyobbik lábához simul, ő az, akit az itt örömömre még mindig működő óvodába kísér édesanyja, kezét vállán nyugtatva, terelgetve.

Takács Erzsébet mestere Mikus Sándor volt. Nem állítom, hogy ránézésre ezt meg tudnám állapítani, de nem is lep meg. A művésznő pályájának állandó, életművének meghatározó témája az anya és gyermeke(i) kapcsolata.

A témába illő alkotások tőle/nálunk, itt a lapon: https://www.kozterkep.hu/artpieces/index/page:1?text=Anya+gy&in_titles=1&artist=Tak%C3%A1cs+Erzs%C3%A9bet&status_id=5 A mostani domborművel a forrás szerinti felsorolást fedi, ami mégsem biztos, hogy teljes – bár a mi szempontunkból talán mégis az – múzeumi gyűjtemények darabjaként lehet, fellelhető még hasonló.

---