A Szentlélek tiszteletére felszentelt Szent Teréz Plébániatemplom nagyobbrészt 1809-re készült el. Ezt követően folytatódott építése, a külső szobordíszek 1811-re készültek el. 1822-ben a templom titulusát Avilai Szent Terézre változtatták.
A templom – sokszor külső hatásokra – folyamatosan változásokon esett át. Ilyen volt az 1888-as felújítása, de később is történtek átalakítások.

Érdekes módon több szoborral bővült "kincsestára" az 1950-es évek vége felé (ld. Nagy Kovács Mária két gyönyörű alkotását ugyancsak az előtérben). Szent Rita szobra szolidan, kicsit hátrányos helyzetben áll itt, inkább csak kifelé menet tűnik fel. A szignó melletti jelzés szerint 1989-ben készült, de lényegében nem találtam konkrétumot, hogyan is került itt elhelyezésre, Vida Zoltán szobrászművész munkássága igencsak nincs dokumentálva, csak a szignóra támaszkodhatok.

Casciai Szent Rita a 14.-15. században élt, "egyszerűségben és istenfélelemben nevelték". Vágya az volt, hogy apáca lehessen, de férjhez adták. A házasságból két fia született.
Férjét nehezen, de végül sikerült mégis megnyerni hitének. Később azonban megözvegyült, férjét megölték. Rita féltette fiait, imáiban azért könyörgött, "az Úr vegye őket magához, mielőtt még az atyjuk halála miatti bosszú beszennyezné lelküket". A sorozatos tragédia hozta meg neki végül a lehetőséget, hogy régi vágya teljesüljön, kolostorba léphetett.
A választott klastromban azonban – mint özvegyet – háromszor elutasították, bejutása csodával határos. Vágya szerint Krisztus szenvedésében akart osztozni. Legendája szerint egy alkalommal, imája közben azt érezte, hogy a töviskorona egy tövise a homlokába fúródik. A seb elmérgesedett, innentől magányos volt, elkülönítették. Egy zarándoklat alkalmával imájára a seb látványa elmúlt, fájdalmait azonban megmaradtak.
Sebeibe és a sok munkába rövid élet után belehalt. Még életében szentként tisztelték. Halála körül újabb csodák történtek. "A hagyomány szerint Szent Rita az egészen kilátástalannak tűnő esetekben is képes segíteni, ezért a lehetetlenségek szentjének tartják."

Az alkotás Szent Ritát két gyermekével ábrázolja, kezében keresztet tart, amit melléhez szorít. Érdekes, mintha a tövis-okozta seb helyétől induló hasadás terjedne arcán. Az enyhén megrongálódott alkotás anyagát nem tudtam teljes biztonsággal megállapítani, gipsznek jelöltem (a helyszínen terrakottára gyanakodtam).

---