Akárhányszor is járok a Zeneakadémia épületében, mindig lenyűgöz úgy az egész, mint az apró részletek szépsége. Olvasom, belső tereinek kialakításában szerepet játszanak az antik és a reneszánsz motívumok is, de alapvetően meghatározó stílusirányzata az osztrák szecesszió irányzatát követik.

Az üvegablakok készítésére pályázók közük Majoros Károly és Róth Miksa voltak versenyben. Utóbbi az építészek javaslatára nyerte el az ablakok kivitelezésének lehetőségét, úgy hogy többnyire Julius Hoffmann mintakönyvének motívumait vette alapul.
Más kérdés, nehéz volt a jelölés kiválasztása, mert a forrásban Róth kivitelezőként szerepel, de a szecessziós motívumok egységbe foglalása, valódi, új – egységét tekintve sehol nem ismétlődő – érték létrehozása mégiscsak alkotói szerepet jelent. Sőt – ahogy nyilvánvalóan látszik – nem minden elem származik abból a könyvből.

A nagy előadóteremben, ill. esetleg más helyiségben ablakokról nem-igen tudtam fényképeket csinálni, mivel általában esti előadásokon vettem részt (vagy ilyenkor sikerült "beslisszolni"), amikor nem volt megfelelő a megvilágítás. Fontosnak tartanám, mert a benti üvegablakok hordozzák magukon az építészek által megálmodott ikonográfiai elemeket, így a vezérmotívum a "líra" (lant), Apollón, a Napisten hangszere. Talán egyszer sor kerülhet rá...

A könnyebben elérhető üveg-alkotások az emeleti előtérben, ill. az ide vezető lépcsők mentén láthatók. Az ablakok csipkeszerű, aranyló díszítései önmagukért beszélnek.
Az emeleti előcsarnok átjáróajtajainak összetettségéről Mester Éva "beszél" azok restaurálását összefoglaló, egyben múltidéző írásában (p.18. 8. ábra melletti szöveg): "Az art deco ajtó díszüvegezésének szépségét a finom mintázatú, selyemfényű savmaratott középmezők és a Tiffany-féle opalescens üvegekből, fazettacsiszolt elemekből, domború lencsékből és rusztikus betétekből összeállított csillogó díszítősor ellentétes optikai hatása adja."

---