Tompa Mihály (Rimaszombat, 1817. szeptember 28. – Hanva, 1868. július 30.) magyar református pap-költő, a népi-nemzeti irodalmi irányzat egyik legjelentősebb képviselője, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
Rimaszombatban-a város szülötte-két iskolának is névadója, a református magyar nyelvű gimnázium és az alapiskola is Tompa Mihály nevét viseli.
A Tompa Mihály Alapiskola ebben az évben ünnepli fennállásának 110. évfordulóját, évkönyvet készítenek és meghívókat szerkesztenek, így kerültünk 3 napja ebbe, a már ünnepi hangulatba az iskola igazgatóhelyettes-nőjéhez, akiben nagyon elevenen éltek a 17 évvel ezelőtti emlékek a szoboravatásról.
Kaptunk fotókat, kapunk évkönyvet és meghívót az ünnepségre Borsos István szobrásszal együtt.

Előkerült egy régi diák szoborelemzése a Tompa Mihály-szoborról, amit közzé adok itt:

Az én szobrom
(műelemzés)

A város egyik legrégibb épületében helyezkedik el az iskola, ahová nap nap után járok. Kívül is, belül is javításra, újításra szorul, mégis szívesen jövök ide minden reggel a busszal. Sok oka van annak, hogy szeretek iskolába járni, többek között az is, amiről – akiről írni akarok.

A nap szinte minden szakában „találkozunk“. Furcsa itt a találkozás szó, mert évek óta beszédbe még nem elegyedtünk egymással. Én ugyan dünnyögök valamit néha az orrom alatt, hogy szia vagy csao, de ő csak mosolyog bensőségesen és mereven bámul valahová a messzeségbe. Vajon min mosolyog olyan rejtelmesen és mit bámul? Talán mosolya a hazatérésének szól, mely mottóként áll a jobb oldalánál: „Itthon vagyok, hazajöttem valahára, lelkem ezt az édes órát alig várta.“ Igen. Tompa Mihály, Rimaszombat neves szülöttének szobra késztet engem ilyes-féle gondolatokra. Iskolánk róla kapta a nevét. Ez a Tompa Mihály Alapiskola.

Tompa Mihály hófehér terméskőből készült mellszobra a főbejárattal szembeni lépcsőforduló sarkában találta meg a helyét. A középkorú költőt ábrázoló büszt 80 cm magas. A haja hullámos és oldalra fésült, de már ritkul. Jól látszik magas homloka. A szeme, mintha a távolba nézne. Bajusza és szakálla komoly külsőt kölcsönözne a szép férfiarcnak, de a mosolya meglágyítja a vonásait. Ruházatából kevés látszik. Magyaros atillát, inget és csokornyakkendőt visel. A szobor egy ugyancsak fehér műkő alapzaton helyezkedik el. Ez hasáb alakú és másfél méter magas. A közepén fekete márványtábla jelzi a költő nevét és évszámait. Az arany betűk jól mutatnak a fekete lapon. A szobrász neve is megtalálható a talapzaton. Borsos István, magyarországi művész alkotta és ajándékozta iskolánknak még 2001-ben. A szobor körül kis emléksarok alakult ki az évek során. A falon sorakozó koszorúk emlékeztetnek arra, hogy a hálás utókor tisztelettel hajt fejet az irodalom méltatlanul mellőzött költőjének emléke előtt. Mert a helye ott van Petőfi és Arany mellett, akikkel a mi Tompa Mihályunk irodalmi triászt alkotott.

Árvai Viktória

A Ferenczy István Országos Képzőművészeti és Irodalmi Verseny 1. helyezettje (2008)

A szabadságharc bukása után, 1850-ben szimbolizáló költeményekkel szólt a nemzethez, kifejezve gyászát, erőt, bizalmat, reményt csepegtetve lelkébe. Ezen burkolt jelentésű költemények, leginkább kéziratban, országszerte, de elterjedtek (A gólyához, A madár, fiaihoz)
https://www.youtube.com/watch?v=FXiapK5q05g
https://www.youtube.com/watch?v=15KlAOc1ZHI

Tompa Mihály mind a magánélete, mind a közszereplése szomorú volt, két gyermekét is korán elveszítette, maga is beteges volt, de a szobrán, az arckifejezésén a remény, a hit, a felemelkedést váró - XlX. századi értelmiségiek előtt álló - feladatok vállalása tükröződik.

Köszönettel tartozom Tóth Csilla igazgatóhelyettesnek a kedves, segítőkész fogadtatásért és az adatközlésért.

---