Meghívó érkezett, időben, de sajnos a naptár nem engedett. Most jutottam el Martfűre, ahol március 3-án Beer Miklós váci megyéspüspök mutatott be szentmisét a vértanú Kenyeres Lajos tiszavárkonyi plébános emlékére. A történet drámai, a plébános 1957-ben eltűnt, mindössze biciklijét találták meg. Egy év múlva egy, a szemközti Martfűn élő halász találta meg holttestét, tehát 1958. február 27-én. Megtörtént a személyazonosság megállapítása és a halál okát feltárták: "gerincvelő-roncsolás és lövési sérülés".
A plébános egykori templomában másnap tartottak megemlékezést, az erről szóló tudósítás részletesen ír a "feltárt tényekről" és arról, ahogy ezek alapján "számos részletében rekonstruálható a végzetes nap" (ld. második forrást).

A szentmisén ima hangzott el a vértanú püspök boldoggá avatásáért, majd leleplezték és megáldották Kenyeres Lajos domborműves emléktábláját, amit a vértanú plébános megtalálásának 60. évfordulója alkalmából készített B. Laborcz Flóra Ferenczy-díjas ötvösművész.

Martfű korábbi plébánosa, aki egyben a megemlékezéseknek is helyet adó Szent Tamás templom építtetője volt, szintén szólt. Idézem: „...Szeretném Kenyeres Lajos atyának megköszönni ezt a templomot. (...) Nem lehet véletlen, hogy a víz azon a tavaszon átsodorta a holttestét ide. A part másik oldalán vallásosabb emberek és vallásosabb vezetők éltek. Ott legalább volt pap. Ide az első pap holtan érkezett – mocskos, vizes, iszapos reverendában.... Az, hogy ez a templom felépült, nem az én ötletem volt. Szerintem az övé. Nem akarta, hogy ez az egyre szépülő város templom nélkül legyen...”

---