Az esztergomi Belvárosi temető felett, a temető és a Jó Pásztor-kápolna közötti sétaúton, az árnyas fák alatt, egy megkötözött kezű Krisztus szobra áll. A szobor a Kálváriához, itt induló keresztút I. Stációja előtt, annak közelében található. A homokkőből készült, részleteiben szépen kidolgozott, állapotában viszont mára kissé megromlott Krisztus-szobor elkészültének idejét nem találtam meg, de következtetni lehet rá. Az Esztergom-Belvárosi Plébánia Historia Domusában olvasható, hogy a Kálváriát 1818-ban helyezték vissza a Belvárosi temető feletti hegyre. A mai Kálváriát itt építették az 1890-es években. De ekkor már nem csak keresztút stációkat építettek, hanem 1900-ban kápolnát is, a Kálvária-kápolnát, a hegy csúcsára, és kényelmes sétautat vezettek fel egészen a kápolnáig. A Megkötözött Krisztus szobor e munkálatokkal összefüggésben készülhetett, valószínűleg az 1890. évben.

A közel másfél méter magas posztamensen, melyen az oszlophoz kötözött kezű, búsuló tekintetű Krisztus alakját láthatjuk, semmilyen felirat nem látható. Kicsit díszesebb, de stílusában hasonló a Kálvária-kápolna előtti szobrok talapzatához, ami alátámaszthatja, hogy hasonló időben készültek.

Sajnos nem találtam leírást erről a szoborról, ezért megkerestem az Esztergom-Belvárosi Plébániát, ahonnan kérésemre hiteles, szép ismertetőt kaptam, amiért nagyon hálás vagyok. Levelük szerint a szobor a megkötözött Krisztust ábrázolja, mely egy változata a „búsuló Krisztus” szobroknak, amik a bebörtönzött, illetve a Pilátus által a nép elé állított Krisztusnak állítanak emléket. Idézek a levélből: „Pilátus ugye azt mondta, hogy „íme az ember”, és ezzel akaratlanul is az egész keresztútnak adott egy programot. Ezért találjuk ezt az ábrázolást a keresztúti stációk előtt, egyfajta bevezetőként.”

Olasz Ferenc, Magyar Örökség és Balázs Béla-díjas fotóművész, Passió c. fotóalbumáról szóló, a források között szereplő „…képekbe fogalmazza hitét” c. cikkben olvasható: „Apropó fényviszonyok. A megkopott, időrágta, mohalepte homokkő szobrok, domborművek plasztikáját valóban nem egyszerű megragadni. Olasz Ferenc, ha csak egy mód volt rá, kivárta a fotózáshoz az ideális fényviszonyokat.”. A fotóalbumban látható Megkötözött Krisztus fotót is szerepeltetem a fényképek között.

Egy másik információ, egy időszakos plébániai értesítő 2011. márciusi számban írt visszaemlékezésében özv. Pusztainé Zsuzsa néni írta, hogy gyermekkora legszebb emlékei közé tartozott, hogy péntekenként felmentek a kálváriára, ami a belvárosi temető fölött kezdődött, „egy oszlophoz kötözött Krisztus szoborral”. Utána kisebb nagyobb távolságra következett a 14 stáció, melyben Jézus keresztútját ábrázoló szép, színes domborműveket tiszta, csillogó üveg fedte be.

Bár mára a stációk rácsozattal bevédett állapotban láthatóak, ezért a csodálatos alkotások nehezebben láthatóak. Sajnos így is előfordul az üveglap vagy a rácsozat megrongálódása, mégis meghitt, szép sétautat tehetünk a Megkötözött Krisztus szobrától a 14 stáció érintésével, a Kálvária-kápolnáig.

---