Császárkőbánya évszázadokon át a közép-európai kőfaragóipar egyik központja volt. A "népszerűség" két fontos dologra vezethető vissza: A közelben (Lajta-hegység északi részén) bányászott kő jó minőségére és Bécs közelségére.
A császárkőbányai kőfaragó céh kiváltságokkal rendelkezett, a tagjai között kiváló szobrászok is voltak. A műhelyben dolgozók között sok volt az olasz származású, de jöttek ide Cseh- és Morvaországból, Bajorországból és máshonnan is.
A település az I. világháború végéig Magyarországhoz tartozott. Az államhatár (most a tartományhatár Burgenland és Alsó-Ausztria között) a falu szélső házainál húzódott. Bécs központja alig negyven kilométerre van ide.

Az emlékoszlop domborművei 1992-ben, maga az oszlop, 1998-ban készült el. Az alkotás a település múltjának állít emléket.

- a kőfaragás egyik legrégibb helyi emléke, egy 1590 körül készült napóra
- 1650 körül olasz kőfaragók költöztek a faluba. Köztük volt például Ambrosius Regondi is, aki Milánó környékéről származott. 1681-ben Császárkőbányán halt meg
- 1738-ban egy másik neves szobrász, Elias Hügel telepedett itt meg. Ő Németországból, Gmündenből származott.
- 1880 - a nagy bécsi építkezések kora. A Ringstraße palotáinak és lakóházainak építésénél a császárkőbányai kőfaragók és épületszobrászok is fontos szerepet kaptak.

Az emlékoszlop domborműveit Alexandru Ciutureanu bukaresti szobrász készítette.
Az oszlopot Frifedrich Opferkuh tervezte, a napórát Ludwig Steindling készítette, a kivitelezésben Franz Bierbaum közreműködött még.

---