„sokat és eredményesen dolgozni csak harmonikus és szeretetteljes légkörben lehetett és lehet!”
Dr. Leel-Őssy Lóránt (1927-2008) szavaiból idéztem, akinek síremlékét Búza Barna szobrászművész domborműve díszíti. A domborművön Leel-Össy Lóránt komoly tekintetű profilja került megmintázásra a szobrász által, akivel személyes ismeretségben, barátságban állt. A síremlék az esztergomi Belvárosi temető IX. parcellájában, a város által adományozott díszsírhelyén található, ahol 2008. május 30.-án helyezték örök nyugalomba református egyház szertartása szerint.

A márvány síremléken két kopjafa között került elhelyezésre a dombormű, a sírfelirat és a sírvers. A kopjafa a reformátusok sírjele. A kopjafa motívumainak jelentése utalhat a hátrahagyott családtagokra, az elért eredményekre.. , A sírfelirat alatti sírvers: „…ama nemes harcot megharcoltam…a hitet megtartottam…” ( 2 TIM 4.7.). A sírvers a Bibliából származik, Pál második levele Timóteushoz, részlet.

Dr Leel-Őssy Lóránt a Bihar megyei Berekböszörményben született 1927-ben. Családja ősi bihari nemesi család leszármazottjai, akik Lél vezér nevét is örökölték. Ötéves korában Sarkadra került, ahol édesapja hosszú ideig lelkész volt.. A Debreceni orvostudományi Egyetemen szerzett 1952-ben diplomát. Pályáját mentőorvosként kezdte, majd orvos, szakorvos, főorvos és 2000-ben az orvostudományok MTA doktora. Címzetes egyetemi tanárként dolgozott. Számos hazai és külföldi tudományos társaság rendes, alapító és vezetőségi tagjaként, illetve elnökeként tevékenykedett. Az Esztergomi Balassi Bálint Társaság elnöke. A világhírű magyar agykutatás egyik gyakorlati képviselője. Számos tudományos cikk, szakkönyv, kiadvány szerzője. Megírta a Bihar, Sarkad és a Leel-Őssyek c. könyvet. Számos kitüntetés birtokosa. Esztergom és Sarkad város díszpolgára.

Azt vallotta, sokszor nem elég az orvosi tekintély, az orvosi szakma elmegyógyászati, pszichológiai részében elengedhetetlen az enciklopédista műveltség. Mindent és sokat olvasó ember volt, a zenét aktívan is űzte. Igazi polihisztorként a széleskörű szakmai tudás mellett törekvése volt sokféle tudásra szert tenni, olyan ember volt az ideálja, aki mindenhez ért egy kicsit, a szakmájához pedig a legfelső szinten. Nyugdíjasként is napi 14-16 órát dolgozott, gyógyított, kutatott, tanított, írt, tanult és szórakozott is, mely tevékenységek súlypontja a helyzet szerint változott. Minden fórumon kiemelte Feleségét, családját, és köszönetet mondott Nekik is, mindazért, amit elért, mert „sokat és eredményesen dolgozni csak harmonikus és szeretetteljes légkörben lehetett és lehet!”

2008-ban, 81 éves korában hunyt el Esztergomban. Esztergom város önkormányzata és a Vaszary Kolos Kórház saját halottjának tekinti.

---