Óbuda-Békásmegyer Örmény Nemzetiségi Önkormányzata és Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata örmény kőkeresztet, chacskart állított az 1915-ös törökországi örmény népirtás, valamint az 1988-as, azeriek által elkövetett sumqayiti pogrom és az azt követő hegyi-karabahi harci cselekmények, üldöztetések áldozatainak emlékére. Az örmény népirtás emléknapján tartott avató-, illetve felszentelési ünnepségen beszédet mondott Bús Balázs, a kerület polgármestere és Serkisian Szeván Simon, a nemzetiségi önkormányzat elnöke. A keresztet az örmény egyház közép-európai főpapi delegátusa szentelte fel.

Az örmény népirtás örmény források szerint mintegy másfél millió örmény erőszakos kitelepítése és lemészárlása volt 1915 és 1917 között a muzulmán vallású törökök alkotta Oszmán Birodalomban. Az áldozatok száma a szervezett népirtás vádját kategorikusan elutasító, mindössze az „áttelepítések” során bekövetkezett haláleseteket elismerő törökök szerint 200–300 000 volt, a tudományos körökben elfogadott nézet szerint viszont 600-800 ezren vesztették életüket. Az erősen nacionalista ifjútörök kormány által elrendelt genocídiumot széles körben tekintik az egyik első modern, szisztematikus népirtásnak, ugyanakkor állami szinten, politikai okokból (a török kormánnyal való jó viszony megtartása végett) 2018-ig mindössze huszonkét ország ismerte el hivatalosan genocídiumnak - hazánk nem tartozik közéjük.

Az örmény aprószeres faragású kereszttel, rozettákkal díszített, sztélészerűen formált emlékkő, chacskar (örményül Խաչքար) (az örmény chacs=kereszt és kar=kő szavakból) lényegében egy sztélé, melyet élő vagy halott személyek lelki üdvéért állítanak. Ennek megfelelően elsősorban sírkő szerepe van, de gyakran szolgált katonai győzelmek, templomépítések vagy természeti katasztrófák elleni védekezés emlékköveként. Noha az írásos emlékek már a 4-5 században említik, az első chacskarok a 9. századból maradtak fenn; ma már csak Örményországban mintegy 50.000-re teszik számukat. A többnyire vörösre, ritkábban fehérre vagy kékre festett kereszt-kövek az idők folyamán hosszú fejlődéstörténetet mondhatnak magukénak; mára rendkívül finom, részletgazdag, különleges, szinte csipkeszerű véseteket tartalmaznak. 2010-ben a középkori keresztény örmény művészetre jellemző chacskarok szimbólumrendszere és kézműves technikája felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökségi listájára.

Az emlékkő központi eleme egy örmény kereszt, ami valójában olyan latinkereszt (alsó szára hosszabb, mint a három ága), amelyiken mind a négy rész vége kettéágazik, így összességében nyolc ágat tartalmaz. Az örmények számára e faragott kő hitük egyik fő megnyilvánulása, a kereszt iránti mély tiszteletet fejezi ki. A hit képviseletén túl a chacskar keresztje lényegében az életfát szimbolizálja; Jessze fája (Jézus Krisztus Jesszéből kinövő családfája), a jó és rossz tudásának fája, az új és örök szövetség szimbóluma. A keresztet általában egy kő alapra vésik. Alul egy rozetta vagy napkör látható, amelynek nincs kezdete vagy vége; a megújulást és az örökkévalóságot szimbolizálja. A kereszt körüli ív a Paradicsom kapuját jelképezi. A kereszt-életfa karjai enyhén szétágaznak s általában növényi elemekkel, gyümölcsökkel, virágokkal vagy rügyekkel díszített oldalhajtásokban végződnek. A növényi hajtások az újjászületés eszméjével erősítik az élet győzelmét a halál felett. A kereszt lábát virág borítja, a gyökerek nem hatolnak a földbe, hanem visszafordulnak a gallyakkal teli égbolt felé, az életerő és a megújulás jeleként. A keresztes köveket ezen felül kétoldalt szőlőfürtök (eucharisztikus gyümölcs) és gránátalmák (a termékenység záloga) díszíthetik; ezen az emlékkövön erősen stilizálva láthatók. A kövek felső részén általában a menny szimbolikus ábrázolása látható, gyakran a keresztény kultúrkörből ismert figurákkal, mint például Jézus Krisztus, Istenanya, apostolok, védőszentek, angyalok bibliai jelenetekkel.

A vasbeton alapra épített vörös dácittufa keresztes kő két fő részből áll. Alul egy 58 cm magas 80 x 30 cm-es alapzat található, elején feliratokkal. E felett áll a vésett motívumokat tartalmazó 160 cm magas, 68 x 21 cm-es sztélé. Örményországban készült, alkotója Rafajel Szargszjan (örményül: Ռաֆայել Սարգսյան, angol átírásban: Rafael Sargsyan).

Az alapzat elején a következő felirat olvasható:
AZ 1915-ÖS ÖRMÉNY NÉPÍRTÁS EMLÉKÉRE
ÁLLÍTOTTA AZ
ORSZÁGOS ÖRMÉNY NEMZETISÉGI
ÖNKORMÁNYZAT
ÉS
ÓBUDA-BÉKÁSMEGYER
ÖRMÉNY NEMZETISÉGI ÖNKORMÁNYZATA
2020 OKTÓBER

Az emlékművön más vésetet nem találtam; a sztélé Serfőző utca felőli keskeny oldalának alján, valamint a fő motívum, a kereszt talpa alatt középen az alkotó egymásba csúsztatott két örmény betűből álló szignója olvasható: ՈՄ, magyarul RSz.

Az emlékkő történetéhez tartozik, hogy a 2018-as hivatalos felavatása után két hónappal talapzatával együtt leszerelték és elszállították. Érdeklődésemre azt a választ kaptam, hogy „megrongálták – ahogy korábban a Duna parton lévőt is”, de hamarosan ismét felállítják. 2020 szeptemberében került vissza a helyére, talpazatának elejére felcsavarozott hasonló színű műkő táblával, rajta a fenti - nehezen olvasható - szöveggel. A tábla az eredeti feliratokat takarja.^[1]

Mint azt 2018-ban megtudtam, az emlékkő nem feltétlenül a végleges helyére került, mivel a Krúdy-sétány várható kialakításával és a Krúdy-negyed átépítésével a park szerkezete változni fog – minden bizonnyal akkor kap pár 100 méteren belül végleges helyet. Viszont ennek ideje az anyagi forrásoktól függ.


Megjegyzés:
^[1] Az alapzaton eredetileg a következő szövegek voltak örmény, magyar és angol nyelven:
ՀԱՅՈՑ ՑԵՂԱՍՊԱՆՈՒԹՅՈՒՆ
1915 ԹՈՒՐՔԻԱ
1988-1990 ԱԴՐԲԵՋԱՆ - ՍՈՒՄԳԱՅԻԹ
ÖRMÉNY GENOCÍDIUM 1915 TÖRÖKORSZÁG
1988–1990 AZERBAJDZSAN – SUMGAIT
ARMENIAN GENOCIDE 1915 TURKEY
1988-1990 AZERBAIJAN – SUMGAIT
ՀԱՅ ՋՈՀԵՐԻ ՀԻՇԱSԱԿԻՆ
A legalsó szöveg fordítása: ÖRMÉNY GENOCÍDIUM EMLÉKNAPJA
(Megj.: A vésett és gépelt betűk alakja néhol eltér.)

---