Pándi szobrok gyönyörűsége

"Meghökkenést vált ki számos köztéri szobor, ha eltorzítva ábrázolja az emberi testet. Az alkotó művész ugyan azzal szokta ilyen esetben csillapítani az ellenszenvet, hogy ő igen is tudatosan változtatta meg a test természetes arányait, mert úgy vélte kifejezhetőbbnek a mondanivalóját. Csakhogy lehet-e gondolatot és érzelmet sugároztatni, és főként elfogadtatni tömegekkel — márpedig a köztéri szobrok tömegek számára készülnek —, ha azok formai megjelenítése már eleve taszító?
E meditációra az ad ürügyet, hogy most két olyan szoborról szólhatunk, amely az ember szépségének hű és pontos megjelenítésével gyönyörködtet, ébreszt gondolatokat, kelt érzelmeket. így ezek az alkotások kétszeresen is betölthetik a becses ajándék szerepét. Egyrészt azért, mert alkotójuk, Pándi Kiss János ajándékozta azokat szülőfalujának, Pándnak; másrészt azért, mert kellemükkel, szépségükkel ajándékozzák meg mindazokat, akik a pándi művelődési ház előtt elhaladnak.
Rájuk tekint arcán bujkáló mosolyával, kedvességével a két nőalak. A Korsós lány a művelődési ház feljárójának baloldali falán ül, s pihenve támaszkodik kinyújtott' jobb kezével. Bal térdén nyugtatja a teli korsót, s félig elfordulva merengő pillantást vett a szemközti domboldal felé, mintha arra akarná rábírni az utcán járókelőket; hogy fedezzék fel a zöldbe borult természet örök szépségeit.
Lenge ruházatának eleganciája, az ülő alakból áradó nyugalom egyrészt a művésznek az anyaggal való bánnitudásáról, másrészt a klasszikus ókor művészetéből fogant ihletettségéről ad fényes bizonyítékot.
Pándi Kiss János, az egykori parasztfiú több mint egy évtizeden át élt Itáliában, magába olvasztotta a görög és római művészet értékeit, hogy aztán kivételes képességeinek maradandó emlékeztetőjeként odaadja az őt kibocsátó közösségnek, Pánd lakosságának kedves meglepetésül.
E szobrokat felavató beszédében Bihari József, a Pest megyei Múzeumok főigazgatója hívta fel a jelenlevő százak figyelmét arra, hogy az Integető nő című alkotásénak rendezett harmóniája, mozgásának eleganciája, gazdagsága, szeretetet, megértést árasztó kompozíciója az antik tragédiák szereplőinek sorsát idézik emlékezetünkbe. Ám hozzátehetjük ehhez a helytálló értékeléshez azt is: a művész erre úgy volt képes, hogy alakjának megmintázásához modellként választhatta szülőhelyének valamelyik
szép leányát is. Hiszen e bronzalakból áradó szépség, jóság, szeretet sajátja lehet a község bármely nőlakosának. Nincs ezen a lányon semmi idegenszerűség, semmi másországbeli jelleg, mondanivalója, embertársai iránti kedvessége mégis egyetemes érvényű. Ezért állíthatjuk teljes hittel: jelentős művész volt Pándi Kiss János.
Volt, mondjuk, hiszen hamvait július 24-én helyezték örök nyugalomra a pándi temetőben. Nagy alakja volt a magyar szobrászatnak — vallja róla egybehangzóan a műértők tábora. De annak hiszik, tudják, állítják a pándiak ezrei is. Mert ők is értették és értik — ahogy nevezték: — János bátyánk gondolatának szépségét, hiszen azok számukra is érthetőek a szobrok nyelvén.
A művészet jelenségeit a valósággal összefüggésben vizsgálta és észrevette, hogy a kor és a környezet miként motiválja az alkotótevékenységet, de azt is, hogy a remekmű és a szuggesztív egyéniség mennyire alakítja a közösséget, az emberek közfelfogását, egymásra következő nemzedékek világnézetét: — mondotta említett beszédében Bihari József.
Tehát a közérthető kifejezésmód következetesen végigvitt művészi program volt a mester munkásságában. Ezért zárta őt szívébe az általa hűséggel szolgált közösség, ezért nem halkulhat szavának súlya, jövő nemzedékeknek szóló üzenete, s ezért nem halványulhat emberségből felmutatott példaadása haló poraiban sem.
Az emberi jóság, az ember- központú művészet legyőzhetetlenségét hirdetik ezek a szobrok is Pándon. Joggal mondotta hát Bódi József tanácselnök, amikor e műalkotásokat jelképesen átvette: örökbecsű értékekkel lett gazdagabb községünk!"
Cseri Sándor

---