Tegnap egy fényképet hozott elém a keresgélés. Rajta az Ugró oroszlán. A környezet ismerős volt, eszembe is jutott rögtön, hogy akartam, de elfelejtettem az eseményt felrögzíteni...
Most sem volt idő gondolkodni szinte vakon indultam a Várkert Bazárt felé... pontosabban hazafelé, de Budán át.
Dolgozott bennem, ezt most meg kell csinálni! Egyszer már lemondtam róla (rég volt), egyszer elmulasztottam, most el kell érni!
Felkészületlenség. Amire nem számítottam, itt többen is vannak, amúgy ideiglenesen. Sőt, vissza is kell menni, elsősorban azért, mert a kiállítás meglátogatására végleg nem volt időm.

Az izgalmas körülmény, megújult a Várkert Bazárhoz tartozó egykori, műemléki védettséget élvező szivattyúház, amit szintén Ybl Miklós tervezett. "Szivattyúház", de elég gyorsan átváltozott, már 1905 óta kávéház és kaszinó működött benne... Aztán hosszasan állt kihasználatlanul, üresen. Most történt meg a műemléki felújítása, új funkciója szerint kulturális programokat terveznek itt szervezni. De a körülményekről ennyit, a forrás cikkekben részletesen olvasható minden az épületről.

Az első kiállítás, amit május 18-án nyitottak meg Szőke Gábor Miklós eddigi életművéről ad áttekintést. Címe sokatmondó: Félúton, közel egy hónapig tart nyitva. A neoreneszánsz épület környezetét belepték az eddig is már jól ismert lécszobrai.

Nagyszerű kapcsolódás, nemrég sikerült bemutatnom a művész acélból készített oroszlánfejét a közeli új szállóból, így többszörös kötődést éreztem.
Összehasonlítva ennek az alkotásnak korábbi "szerepléseit", az Ugró oroszlán szinte kivirult. Bár az is lehet a napfény kedvezett jobban. Másrészt tagadhatatlanul elfogult vagyok.

Tudva tudom, ez ugyanaz az alkotás. Ugyanaz a lendület, ugyanaz a forma, ugyanazok a méretek, minden ízében az ismert állatfigura.
Mégis, mintha megújult volna. "Szőre" aranylik, nyelve vörösebbnek tűnik és amit még eddig nem láttam, minden vadsága ellenére mintha pacsit is tudna adni :)

---