Egy Petőfi Sándor arcát ábrázoló márvány dombormű látható a szolnoki Tudomány és Technika Háza falán, egy buszmegálló közelében. A Petőfi Sándor arcát egyéni látásmódban ábrázoló dombormű jobb alsó sarkában „Fancsali L.” szignó látható. A dombormű alatti márványtáblán egy idézet és felirat szerepel. Az idézet: „Egy szóvá s egy érzelemmé / Olvadt össze a haza, / Az érzelem „lelkesülés”, / A szó „szabadság” vala.”. Ez egy versszak Petőfi Sándor: A márciusi ifjak c. verséből. Az idézet alatti felirat: „A centenáris évében Petőfi Sándornak hódol a szolnoki munkásifjúság.”. Majd a „Munkásegység!” szóval zárul az emléktábla bevésett szövege.
Az emléktáblát az 1848/49-es centenáriumi ünnepségek keretén belül, 1948-ban avatták fel. Próbáltam felkutatni az állíttató munkásifjúság, illetve Munkásegység magyarázatát, eredetét. Megtaláltam, hogy a kor komoly történelmi tanulmányozását igényelné a pontos kifejtés, ezért maradnék annál, hogy egy szép domborművet és emléktáblát avattak 1948-ban Szolnokon, ahol a március 15.-i ünnepségek során, a mai napig megemlékezések történnek.

Az alkotói Fancsali L. szignóból kiindulva, megpróbáltam beazonosítani, felkutatni, hogy ki lehetett Fancsali L. szobrász. Első kudarcaim után, megkerestem egy szolnoki származású, Fancsali vezetéknevű személyt, remélve, hogy talán tud majd segíteni nekem. Ö valóban emlékezett egy Fancsali Lajosra, akiről édesapja mesélt, s aki szobrász szeretett volna lenni, de elkerült Szolnokról és tanár lett.
További szerencsés találatom egy visszaemlékezés (a források között szerepel), melyben Fancsali Lajos egyik budapesti tanítványa leírja kedvelt, becsült tanárjával folytatott beszélgetést. Ebből kiderül, hogy a szolnoki Fancsali Lajos, fiatalkorában szobrász-festő szeretett volna lenni, és Szolnokon készített is egy domborművet, mely a Tisza hídjához közel lévő szakszervezeti székház falára került. A visszaemlékezés szerint, Szolnok képzőművészei észrevették tehetségét, felkarolták, biztatták – a háború utáni viszonyok között azonban biztosabbnak látszott a műszaki pálya. Így a tanári pályát választva, elkerült Szolnokról.
A beszélgetésre visszaemlékező volt diák Kossuth-domborműről ír, de ez bizonyosan elírás, a Tiszához közeli, akkor szakszervezeti székház, a Kossuth L. út 4. szám alatti házra emlékezhetett, melynek falán helyezték el a Petőfi Sándor-domborművet. Ez az épület 1894-ben eklektikus stílusban épült tiszti kaszinó céljára. A második világháború után itt alakultak meg a szakszervezetek, majd 1952-től úttörőház funkciót töltött be, de ma már a Tudomány és technika Háza található benne.
Fancsali Lajossal történt visszaemlékező beszélgetés 2015.-ben történt, amikor a leíró szerint Fancsali Lajos 90 éves volt. Ebből kiszámítva, Fancsali Lajos 1925-ben született Szolnokon. Nevezhetjük őt alkotása alapján, tiszteletből is szobrásznak. Javaslom elfogadni, hogy Fancsali Lajos szobrász volt az alkotó pontos neve.

---