Némi túlzással, de jut eszembe: "...már száz ezer éve / nézem, amit meglátok hirtelen..." Pl. a száz ezer... tagadom. De évtizedeket vállalnom kell. Az igaz, hogy kb. születésem óta (levonva kisded koromat) megyek el /gyakran/ az épületet mellett és aztán meglátom hirtelen... A homlokzat számtalan domborművel büszkélkedik.
Nem olyan rég, egy szép, napsütéses napon jött a villanás. A díszek, a tondók... Amikor időm engedett annyit, hogy a szolgálati utat megszakítva betérjek a kis utcába, a napsütés nem volt jelen. Újabb kör, hiszen nem érvényesülnek a vonások, a mélységek, a formák.
Még aznap este adatokat is kerestem és találtam is egy igen összefogottnak tűnő leírást, elmentettem az elérhetőségét (Fb). A fotók várakoztak. Most jött el az idő, hogy összeengedjem a látványt és hátterét. Hoppá! Itt adatok tömkelege, de semmi forrás! Bármilyen összeszedett írásnak tűnik, de mégis... Kerestem. Első körben a muemlekem.hu oldalán köszönt vissza a leírás egy része. A további (is) megtaláltatott (tajertektar.hu/Description) – ám forrás se itt, se ott. Mégis, utóbbit úgy érzem, megbízhatónak ítélhetem. A helyrajzi szám mindenhol stimmel.

Az eklektikus épület abból az időkből származtatható, amikor a Nagykörutat megnyitották, ill. gyors tempóban kezdték felépíteni a dráguló telkeken (1889-1900) a felfelé törő épületeket, leginkább bérházakat. "...Ezen épületeket a míves igényesség, a kor magas színvonalú tervezése-kivitelezése jellemzi, arculatuk a kor építészeti útkeresését, divatját tükrözi (K. Pintér Tamás)." Ebbe a sorba tartozik ez az épület is. A telek 1896-ban került bizonyos Grünwald testvérek, építkezési vállalkozók tulajdonába (építtetők), a következő évben meg lettek az építési engedélyek, 1898-ra felépült a három emeletes ház.
Olvasom: "1917-1937-ig Meisels Lajos és neje, szül. Stern Vilma tulajdonában volt." Nézem az árulkodó monogramot a kapu felett: M. N. (Nem vág egybe.) Persze, hiszen ugrottunk az időben, kikövetkeztettem, hogy tk. az építész, vagy éppen a tulajdonos neve nem ismert (ezt igazolja további forrás is).

Az oromzat dísze egy szecessziós szépségbe hajló női fej. A súlypontot adó dísz a második emelet felett, a loggiát közrefogó két tondó – egyikük Pallas Athéné, a jobb oldali Hermész vonásait (és feliratát) mutatja. Az ablakok alatt és néhány kisebb felületen ornamentális díszítésű mezőket láthatunk. Az első emeleti kőrácsos erkélyt oroszlánfejes konzolok tartják, de szerepel még két pár bagoly a felső emeleti ablakok felett. Együtt van tehát az ész, az erő, kitartás szépség, igazság és a gazdagság (vagy annak esélye) ezen a homlokzaton.

Megjegyzés: a fenti adatok hitelességét igazolja Déry Attila, Budapest építészeti topográfia 3. kötet p.604. oldal (itt forrás: Főv. tervtár)

---