Nagykáta, ill. Tápióbicske határában ismert egy emlékmű, ami a tápióbicskei csatára, annak áldozataira emlékeztet. Kevésbé ismert, mivel nehezen látható, az az emlékmű, ami a településről Tápióságra menő út mentén, a falun belül van, elég rejtetten. Az emlékművet Bitskei Viktor állíttatta, felirata szerint:
"1848 évi április 4 ikén az itteni harczmezőn elesett vitézek emlékeül NN Bitskei Viktor Úr tsináltatta."

Az említett csata nagy veszteségekkel járt, magyar részről mintegy 800 fő, míg a "vesztes császáriaknak" kb. a felét tette ki halottaik száma. "...Az elesett katonákat a helyszínen, a falu alatti homokbuckákon, a Tápió két partján és a Sági úti szőlőkben temették el, zömmel egyenként, külön sírokban...." Másrészt a Sulinet összefoglalója szerint Bitskey Viktor több katona holttestét a párbajban elhunyt Riedesel őrnagyéval együtt, nemzetiségre való tekintet nélkül temettette el, és felettük ezt a vaskeresztet emelte. (Később a homokbuckákon egyenként temetett, kis fakeresztekkel jelölt sírok halottait közös sírba tették, föléjük kőkeresztet állíttattak. Ez az un. "fehér kereszt").

Az emlékművön 1992-ben kiegészítő táblát helyeztek el, ami fentieken túl arról "emlékezik", hogy itt zajlott le az a híres párbaj Sebő alezredes és Riedesel őrnagy között, amit Jókai Mór a Kőszívű ember fiai című regényében megörökített. Ez egybecseng a Sulinet leírásával is, sőt mindezek szerint az állítás az, a katonákkal együtt temették el magát Riedesel őrnagyot is, sőt ez látszik az inkább elterjed nézetnek.

Más információk szerint ez amolyan legenda, nem bizonyított még az sem, hogy a párbaj valóban itt folyt le. Az Új szó írása szerint (4. forrás) a párbaj mégis itt zajlott, de az osztrákok Riedesel holttestét eltávolították a küzdőtérről, így van realitása annak az állításnak is, hogy az ő sírja Németországban lelhető fel.

---