Kulin György (Nagyszalonta, 1905. január 28. – Budapest, 1989. április 22.) magyar csillagász, számos kisbolygó és egy üstökös felfedezője, a csillagászat fáradhatatlan népszerűsítője; talán túlzás nélkül tekinthető a magyar amatőrcsillagászat atyjának. Születésének 110. évfordulója alkalmából avatták fel ezt az emléktáblát az Óbudai Szabadidőközpont területén található Polaris Csillagvizsgáló falán. A mintegy 80 fő részvételével tartott rendezvényen a kerület polgármestere és a Magyar Csillagászati Egyesület főtitkára közösen leplezte le az alkotást a család képviselőinek jelenlétében.

A világformáló olasz Galileit, valamint a tudománynépszerűsítő francia Flammariont példaképének tartó magyar csillagász arra tette fel életét, hogy mindenki számára elérhetővé tegye a Galilei-élményt. „Az iskolából kikerülő minden fiatal legalább annyit lásson a távcsövön át az égboltból, amennyit Galilei látott.” – hirdette. 1944 februárjában alapította, majd 1948-ban és 1956-ban újraindította a Csillagok Világa folyóiratot, ami azonban főleg a kiadás nehézségei és az érdeklődés hiánya miatt minden esetben megszűnt. Ő alapította többek között 1947-ben a Magyar Csillagászati Egyesületet (MCSE), s hozta létre a budapesti Uránia Bemutató Csillagvizsgálót. 1949-ben az akkori civil szervezetek és öntevékeny csoportok felszámolásakor az MCSE-t is feloszlatták, a létrehozott új tudományos ismeretterjesztő szervezetben Kulin szakmai tudását mellőzték, őt magát az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumba „száműzték” tanárnak. A kényszerből elfoglalt új munkahelyén sem hazudtolta meg önmagát: hamarosan önerőből csillagdát épített; távcsövének eredeti, 30 centiméteres tükrét maga csiszolta, miután elszegődött inasnak, s kitanulta az üveg optikai megmunkálásának fortélyait. 1954-ben térhetett vissza az országos mozgalomba. Ott bábáskodott a Magyar Asztronautikai Társaság jogelőd szervezetének, a TTIT Asztronautikai Bizottsága 1956-os létrehozásán, annak első elnöke lett. Magától értetődő volt, hogy az új amatőrszerveződés szárnybontogatása idején élére állt a mozgalomnak s 1964-ben az ő kezdeményezésére alakult meg a Csillagászat Baráti Köre (CSBK), melynek ügyvezető elnöke lett. 1975-ben vonult nyugdíjba. Ekkortól a TIT tudományos tanácsadójaként és a CSBK örökös tiszteletbeli elnökeként működött, befolyása azonban jelentősen gyengült a hazai amatőrtársadalomban. Nagy elégtétel volt számára, amikor két hónappal halála előtt, 1989. február 19-én ismét megalakult a Magyar Csillagászati Egyesület, amelynek az egyes számú tagkönyvét vehette át.

Mindig is szívügye volt egy planetárium létrehozása. Több sikertelen kísérlet (1944, 1961) után 1977 nyarán valósult meg álma, egy végleges helyén működő, a csillagászati témájú ismeretterjesztést, oktatást és szórakoztatást szolgáló színházszerű intézmény, a TIT Budapesti Planetáriuma.

Az évfordulós emléktábla, illetve a rajta elhelyezett relief Marton Géza ötvös-ezüstműves, napórakészítő mester munkája. A bronz portrédombormű mögött látható fényes, kerek, „glóriának” tűnő homorú alap valójában egy fényerős távcsőtükör. A plaketten látható helyen nincs alkotói szignó.

Az emléktábla felirata: KULIN GYÖRGY / 1905–1989 / CSILLAGÁSZ / A MAGYAR AMATŐRCSILLAGÁSZ MOZGALOM / MEGTEREMTŐJE / MCSE 2015

Az emléktábla – noha a kerületi önkormányzat kezelésében lévő szabadidős parkban található, ezért is jelöltem „nem köztérinek” – gyakorlatilag bármikor felkereshető.

---