Az egykori berlini fal nyomvonalánál találjuk ezt a fura szobrot - egy háztartás kellékeit, berendezési tárgyait vaskos spárgával egy nagy csomagba kötve. A menekülni kényszerülőkre emlékeztet groteszk formában, akik bizony a történelem terhes időszakai során számos esetben a hátukon kényszerültek vinni békésebb - vagy csak másik - helyre legszemélyesebb, legszükségesebb tárgyaikat. Ellentétek: elgondolkoztató, elrettentő téma, vidám színek, megformálás. Anyaga rozsdamentes acél, üvegszálas műanyag és jutaháló.
Több szempontból fontosnak tartom ezt a feltöltést, az alkotás jelentésén túl. Először is felveti a problémát, hogy hol a határ, meddig érdemes egy külföldi alkotás címét magyarra fordítva megadnunk. Mit gondoltok? Itt például nem volna könnyű frappáns fordításban magyar címet adni a szobornak. De nem is német, hanem angol címe van, tehát, tulajdonképpen nemzetközi. (A lap későbbi angol nyelvű verziójánál is kérdés, hogy angolul, magyarul és még helyi nyelven, vagyis eredeti címmel is meg kell jeleníteni ezeket. Ugye most a cseh profiloknál cseh nyelven nem tüntetjük fel az eredeti címet.) Másrészt rávilágít arra: igen, hazánkban bizony sajnálatosan ez a korszak is kimaradt a köztéri alkotásokat tekintve. Ma már kissé elavultnak tűnik ez a színes kompozíció, de a kilencvenes évek stílusára - a nyitottan gondolkodó országokban - jellemzők voltak ezek a stílusjegyek. Köztereinken elvétve aligha találunk hasonlót - és most sorolhatnék szobrokat, hogy a modern gondolkodás helyett hol tartottunk akkor is, de nem fogom tenni. Mindenki talál rá példákat, ha körülnéz, keres.
(Mögötte, a tér kövezetében egy templom körvonalait mutatja a díszkő, ez a volt Betlehem Templom, amely a morvaországból érkezett emigránsok temploma volt, 1735-37 között épült, a második világháború pusztításai során rombolták le.)