Sajátos módon, a Kígyóölő szobra után kutatva találkoztam ezzel az alkotással és párjával. A Korányi program egy új, hét szintes épület felépítését és különböző átépítéseket, korszerűsítést rejt magában. A projekt 2011-ben indult (mára kb. befejeződött). Velejárója, hogy a Külső Klinikai Tömb környékén a legtöbb alkotást összegyűjtötték és raktárban helyezték el. Ebből mára több a helyére került, azonban a Kígyóölő emblematikus szobra továbbra is várakozik. Vissza nem kerülhet, jövőbeni helyének építését azonban még nem kezdték meg.
Az eltelt sok-sok év átlagában viszonylag rendszeresen és optimistán látogattam meg a szobor egykori színhelyét, egyre több információhoz jutottam, az eredmény jelenleg mégis lehangoló.

A két terepasztal-szerű elrendezésű óriási domborművet a klinika előterében fedeztem fel. Nem valós helyükön, félrehúzva, meglehetősen előnytelen fényviszonyok között fényképeztem. Az alkotások a Semmelweis Egyetem, egyben a Radiológiai Klinika alapvető kettős feladatkörét jelenítik meg: az Oktatás és a Gyógyítás címmel.

Véletlen, hogy nem az oktatással kezdtem. Úgy gondolom, a feladatkörök az említett intézményben egyenértékűek, történetét tanulmányozva mégis úgy tűnik, az oktatás lenne az elsődleges.

Az Oktatás jelenetének szereplői nagyjából félkörívben helyezkednek el. A kompozíció felfogásában némileg eltér párjától. A központi alak, az idős, nagy szakállat viselő férfialak a jobb szélen, egy karosszékben ül. A professzor vitathatatlanul tekintélyt tudhat magáénak, magyaráz. Az őt körülvevő hallgatók egy része a földön ül, egyikük áll, de valamennyien osztatlan figyelemmel tekintenek oktatójukra. Kicsit megbontja a jelenet egységét az a gyermek, aki a professzor előtt áll, fejét ölébe hajtja. A mozdulat, a gesztus bizalmat mutat. Én úgy látom, ő épp egy beteg (fején kötést visel), itt ő képviseli az átkötő szerepet a másik jelenet felé. A szereplők egy részének ruházata a másik jelenetnél látott tóga, az egyik fiatal hallgató fejét még egy jellegzetes fejpánt is övezi.

---