Az egyszerűnek induló esetekből lesznek néha a legszebb történetek. Egy festő síremlékének fényképezését ígértem meg egy távol élő ismerősömnek. A síremléket az új köztemetőben kellett keresni, a megtalálható adatok szerint. Mint később kiderült, ez nem bizonyult könnyű dolognak. A megadott parcellában keresgélve, egy temetői dolgozó a segítségünkre sietett, s megmutatta a keresett sírhelyet, ahol azonban egy másik névvel szereplő síremléket láthattam. A síremlék egy szobrász munkája volt, ezért fényképeket készítettem, gondoltam, majd később kutatok az elhunyt után. A biztonság kedvéért a temetői gondnokságon érdeklődtem, s akkor kiderült az igazság. A megadott sírhely területén két sír található, s az egyik, egy futónövénnyel, fahajtásokkal benőtt, fejfa nélküli kisebb dombocska, mely az a sír, amelyet eredetileg kerestem. A szemlélő nem is gondolja síremléknek. Megjegyzem védett. Mellette, a temetői út szélén, másik, a „23-1-9/10a”-val jelölt Kovai síremlék, rajta Kő Pál szobrászművész 1988-ban készült sírszobra.

Így eljutottam oda, hogy most bemutathatom Kovai Lőrinc síremlékét. A parcella szélén, egy főútvonal mentén látható sírszobor, egy ravatalán fekvő embert ábrázol, egy a testét részben letakaró lepellel. A sírszobor egy közel 20 cm magas kőlapon fekvő, az antik római szobrokat idézően, egy fiatal férfi szépen kidolgozott ruhátlan szobra, testét részben lefedő lepellel. A leplen sírversként, egy idézet olvasható Kovai Lőrinctől. Eddig nem sikerült megfejteni, hogy melyik írásából származik az idézet, de annak első mondatát megtaláltam néhány helyen, melyek közül egyet a forrásokban szerepeltetek. Aki a teljes sírverset szeretné olvasni, annak a sírszobron levő redõzött takaró lepelre vésett szöveget kell kibetüznie, mert néhány helyen nehezen olvasható már.
A teljes sírverset most idézem:

„Hűvös törvények ritkábban szülnek szellemóriásokat, mint a lüktető, / mindig örvénylő szabadság. / Nekem életerő kell. Nekem nem faragás, de varázs- / lat kell. A kő, a forma csak virág, amelyben az / örök szépség ragyog, az az érzés ég, amely mint / bolygó láng vándorol.”

Alatta a felirat: Kovai Lőrinc. A lepel alig észrevehető redőjében az alkotói szignó: Kő Pál, és az alkotás évszáma: 1988.

A síremlék oldalán szerepelnek a sírban nyugvó személyek bevésett sírfeliratai. Kovai Lõrinc neve a síremlék sétaút felöli oldalàn nagybetüs KOVAI felirattal szerepel, mely messzirõl jól látható. A családtagok sírfeliratai csak az igazán érdeklődőeknek láthatóak, a síremléket körbeölelő növényzet miatt.

Kovai Lőrinc, író, műfordító, újságíró, tanár, Szentpétervárott született egy orosz-lengyel családban, Wavrziniec Zakrarzewski néven. Öt évesen elvesztette apját, majd anyja egy magyar hadifogolyhoz ment férjhez, és 1920-ban az egész család Hódmezővásárhelyre költözött. Itt kapta nevelőapja, Kovalcsik András után előbb a Kovalcsik, azt magyarosítva pedig a Kovai, illetve keresztneve magyarra fordításával a Lőrinc nevet. Később Solymárra költözött, majd Budapesten élt.

Regényei főként történelmi eseményeket és társadalmi jelenségeket örökítettek meg. Hősei közt sok lázongó, olykor kimondottan anarchista személyiség akad. Körülbelül 40 regénye jelent meg, némelyiket lengyel, német és román nyelvre is lefordították. A hazai szocializmus évtizedeinek talán legtermékenyebb írója volt, egyes becslések szerint a hagyatékban elfekvő, kiadatlan műveinek száma megközelíti, vagy akár meg is haladhatja a kiadott művek számát. A felszabadulás után írott regényei alapján a korszak irodalmi reménységének, a szocialista realizmus egyik megvalósítójának tartották, későbbi művei azonban az ifjúsági és szórakoztató művek színvonalára süllyedtek. Vélhetően mozgalmi érdemeinek köszönhette, hogy elnézték neki a regényeiben dúsan burjánzó nemiséget is, ami meglehetősen egyénivé tette stílusát.

Mint lengyel gyökerű író, tagja volt a lengyel-magyar kapcsolatokat ápoló Magyar Mickiewicz Társaságnak.

Kovai Lőrinc 1986-ban, 74 éves korában hunyt el. A rákoskeresztúri új köztemetőben helyezték örök nyugalomba. Temetésén Katkó István író mondott beszédet. Sírszobrát 1988-ban, Kő Pál szobrászművész alkotta meg. A síremlék 2005. óta védett.

---