Én szégyelltem magam, amikor Vajdahunyad vár udvarán sétálgattunk és láthattuk, hogy a vár udvarán álló jelentős méretű épületben - lehet akát 50 méter is - mostanában nagyon divatos, a különböző (a középkorban alkalmazott) kínzási módszereket mutatnak be. Aki nem akar bemenni, annak óriáspalkátok hirdetik az ígéretes "látványt".
Mint a tárgybani emlékmű mutatja, 1974-ben nem az emberi bestialitást kívánta bemutatni a kultúrpolitika Hunedoarán, persze ezt is sok kritika éri. Pl. leírások szerint, bár férfiak és nők állnak az emlékművön, de mint munkások a nők is olyan bakancsban, mint a férfiak.
Az acélmű meghatározó volt a város fejlődésképtelen - mintegy a gyár városa - így az iparágtól nagymértékben függött. 1990 után az alkalmazottak száma a tizedére csökkent.

A Hunyad acélműveket hivatalosan 1884. június 12-én nyitották meg, akkoriban ez osztrák-magyar terület volt.
Az emlékművön "kifejtve" látható címer Combinatul Siderurgic Hunedoara, CSH a gyár címere.

---