A művész egyfajta ars poetica-ja olvasható egy 2014-es kiállítása kapcsán adott interjúban, a Magyar Hírlap egy megjelent cikkében (2. forrás) „Amikor elkészülök a munkával, akkor elégedett vagyok, de amikor eltelik egy kis idő, akkor mindig feléled bennem a vágy, hogy jobbat csináljak. Az Oscar Wilde-idézet, miszerint egy művész számára az lenne az igazi tragédia, ha tetszene neki másnap is az, amit előző nap alkotott, azért fontos számomra, mert ez esetben nem lenne hajtóerő az alkotó számára, hogy jobbat csináljon, mint korábban, meg lenne elégedve magával és megragadna egy szinten. Az alkotás lényege, hogy nagyon relatív, egy adott esetben mi a jó megoldás, mert az ember mindig másként akar formálni és ezt a késztetést nagyon nehéz visszafogni”:

Amennyire meg tudom ítélni, az erzsébeti Kossuth téren elhelyezett három térplasztika a művész egy kezdeti korszakát idézi. Munkássága egy folyamat, ami – a fentiek szerint– a meg-megújulás jegyében halad.
Igaz, a későbbiekben erősödik a geometrikus motívumok megragadása, aminek képviselői már 2009-ben felbukkannak. Ugyanakkor (ugyancsak a cikk tanúság szerint) napjainkban, pontosabban néhány éve, "a különböző spirálisan hajló formák" érdeklik. Bizonyíték erre a múlt évben köztérre került Memento Vivere! https://www.kozterkep.hu/~/30815/Memento_Vivere_Budapest_2017.html/photos/271940 című alkotás, aminek kisplasztikai változatát nemrégiben láttam egy tárlaton (ezeknek a plasztikáknak felfedezése előtt). Az újságcikk illusztrációjaként látható fényképen szereplő alkotások pl. erősen rokoníthatók ezzel az alkotással.

Mindezek előfutáraként lehet talán értékelni ezt a plasztikát és társait is. Egyelőre gömbölyded, de még véletlen sem szabályos formák, amiken a jellegzetes anyagmegmunkálás kettőssége tetten érhető, mégpedig a fényes-simára csiszolt, ill. a durvára hagyott mészkő ellentétpárja.

---