„A gyarló világ nagy gyermekéről…”

Ne menjünk el szó nélkül a múlt értékei mellett. Ez a gondolat vezérelt, amikor Szabó László Lenin-portréjára bukkantam az archívumban. Gondolatomat, - mely szerint egy, már sokak által, talán többnyire hasonlatosan megformált arcot, Lenin arcát, egy egyedi látásmódú művész újszerű „megfogalmazásában” láthatjuk e portréban, - visszaigazolni érzem a megtalált szobor-elemzésekben. Főleg Rideg Gábor írása jelentett számomra igazolást, mely a Jászkunság 1967. évi 3. száma 109-111. oldalán jelent meg.

Rideg Gábor elemzése szerint a Lenin portré ötven centiméter magas, vörös márványfej. A kő kiválasztásában is szerepet játszott a művész tartalmi szándéka. A szobrász, Lenin portréjában egy karakteres, céltudatos személyiséget formált meg. A márvány, a kő anyagszerűsége dominált a műben. A fej minden részlete markánsan kidolgozott, síkokkal körülhatárolt és ezek a síkok a térben is kijelölik helyét. Szabó László portrészobrai között is kiemelkedő, megkülönböztetett helyet foglal el e Lenin portré.

Szabó László ezt az alkotását a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére kiírt meghívásos országos pályázatra készítette, s már 1967-ben megismerhette a szolnoki közönség egy szolnoki kamara-kiállításon.

A Lenin-portré avatási helyszínének megtalálása nehézségekbe ütközött, de végül a szobrász bibliográfiájában talált, archív újságcikkekre utalások jó nyomra vezettek. Egy a források között szereplő 1969. évi újságcikkben Szabó László beszél a portréról, s egyértelműen kiderül, hogy az MSZMP megyei székházában állították föl. Ugyanitt olvashatunk a szobor alkotását jellemző gondolatairól, miszerint szigorú vörös-márványba sűrítette a „gyarló világ nagy gyermekéről” (Gorkij), Leninről alkotott képzetét. „ A síklapokkal körülhatárolható fej a világforradalom nagy ügyében pontos logikával gondolkodó forradalmár alkata. Az arc kemény egyszerűsége a következetesség kifejezése.” Ezek voltak a szobrász, alkotásra inspiráló gondolatai.

A szobrot 1968. november 20.-án délben leplezték le, az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága épületének előcsarnokában, annak tiszteletére, hogy 50 évvel azelőtt mondták ki a párt megalakulását. A hatemeletes épület Fehérház néven ismert a városban, s az új városközpont első elemeként 1965. április 4.-én, évfordulós napon adták át. Az 1968-ban felavatott szobor, még az első évek eseménye volt. Az épület 1989 őszén hirtelen kiürült. Pár évvel később pedig magánkézbe került, és a mai napig irodaházként funkcionál. Az egykori Lenin-portré talapzata még áll, virág van rajta, mint a csatolt képen látható.

Sajnos a szobor jelenlegi helyét eddig nem sikerült megtalálni, ezért az archív képeken tudjuk megtekinteni. A jelenleg még látható talapzatot „1x volt szolnoki házak” fotóján mutatom be és a saját fényképemet is csatolom.

---