Tanácsköztársasági emléktáblát avattak 1959. március 21-én, délután öt órakor a szolnoki Nemzeti Szálló épületének falán, a bejárat mellett.. Az emléktáblát azért helyezték el ide a Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulóján, mert ebben az épületben volt elhelyezve a keleti arcvonal főparancsnoksága.

Az emléktábla felső részén egy bronz dombormű látható az archív képeken, mely Berényi Róbert: Fegyverbe, fegyverbe c. 1919. évi plakátja alapján készült. A szobrász neve nem ismert (Megj.: 2019.05.28-i bejegyzésem szerint megtaláltam). A dombormű két oldalán az 1919 és az 1959. évszám látható. A dombormű alatt az emléktábla szövege: „Ebből az épületből irányította 1919 tavaszán a Magyar Vörös Hadsereg keleti arcvonalának főparancsnoksága az ellenforradalmi csapatok ellen küzdő fiatal Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének a munkáshatalmat, hazánk függetlenségét védő dicső harcát.” Végül két sor: „Megemlékezésül / Szolnok város dolgozóitól” – ha jól sikerült kiolvasnom a képről. A szöveget babér-füzér övezi, s középen egy ötágú csillag.

Az emléktáblánál minden évben megemlékezéseket, koszorúzásokat tartottak, melyekről újsághírek számoltak be. Az emléktáblát az 1990-es évek végén távolíthatták talán el. Az általam készített mai fényképen, mégy a falon kivehető a világosabb folt, az emléktábla helye, és a becementezett felerősítő csavarok helye látható. Az épületben már nem a Nemzeti Szálló üzemel.

A forrásokból megtudhatunk bizonyos részleteket ezeknek az 1919. évi napoknak a történéseiből.
Urbán Lajos orvos korabeli visszaemlékezési tartalmazzák, hogy 1919. március 22.-én helyezték el a szolnoki Nemzeti Szálló épületében a keleti főparancsnokságot. Ebben az „Urbán-féle naplóban”, a krónikaszerű feljegyzések, 1919. április 23-tól, augusztus 3-ig a frontváros szerepét játszó Szolnok város küzdelmes hónapjait mutatják be az intervenciós csapatokkal.

1919. május 1-ig itt működött a Vörös Hadsereg főhadiszállása, olvasható a másik forrásban. Innen próbált rendet teremteni a románok elől menekülő Vörös seregben Stromfeld Aurél vezérkari főnök és Böhm Vilmos hadsereg-főparancsnok. De mivel a románok a Szamostól a Marosig a Tisza egész hosszán elérték a folyó bal partját, a vörösök pedig csak gyenge erőkkel, bizonytalanul vethették meg lábukat a jobbparton, - el kellett költöztetni Szolnokról a főhadiszállást. Miközben zajlott Budapesten a nagy pompával rendezett május elsejei ünnepség, Szolnokról sietve Gödöllőre települt át a főhadiszállás.

---