Vissza-visszatérő téma a Fővárosi Növény és Állatkert területén elhelyezett szoboregyüttes, aminek megalkotásának elsődleges célja a szemléltetés – elsősorban a gyerekeknek, de azon belül is a vakok és gyengén látók számára.
Ezek az apró alkotások az Állatkert különböző részein találhatók, reprezentálják a közelben bemutatott állatokat. Így aztán a víziló a vastagbőrúekhez közeli helyen található meg.
A világ halad, az állat-sorozat alkotója, az akkor még szobrász tanonc Székely Katalin, azóta lediplomázott, elvégezte a doktori iskolát is. Bármilyen meglepő, diplomamunkájának fő vonulatát az itt látható alkotások, ill. az ezeknek hátteret adó gondolatok adják.

A szobrász ezt írja: "A víziló példa a jó ábrázolásra, és a jó elhelyezésre, hozzáférésre, megközelíthetőségre, gyenge pontja, hogy időnként odatűz a nap. Ez a legnagyobb magában álló bronzszobor az általam készített sorozatból. Kitátott szája felhívás az interakcióra. A látogatók, különösen a gyerekek, nagyon szeretnek belenyúlni a szájába, megérinteni a nyelvét vagy a fogait. Ezt bizonyítja a jól látható kopás, az erősen kifényesedett felület az említett területen. A víziló elhelyezésének egyik legfőbb erőssége, hogy teljesen körbejárható. Ligetes részen található, javarészt árnyékban. A látogatók ezt a szobrot kedvelik leginkább."

A vízilovat én igen kedves állatnak tartom, vonzó alakjával, "megfontolt" mozgásával, ahogy robusztus testével reagál a külvilágra, bár testközelből nem ismerem és ez nem is szerepel kitűzött céljaim között...
Áttérve avatottabb irodalmi nyelvre, egykori kedvenc olvasmányom, a Képtelen természetrajz (Nagy Lajos) idevágó karcolatából:
"A víziló igen szép állat. Sudár termete, őzlába, karcsú dereka, remek barna színe és sikkes járása egyaránt elbájolók; az ajkai csókra termettek, karószerű fogai miatt a fogorvosok kedvence, apró kidülledő szemei igazi tükrei a víziló szelíd és tiszta lelkének..." Folytatása (és a többiek) elérhető itt: http://mek.oszk.hu/00900/00992/00992.htm#12

---