„Művészsors”

Szerény és mégis kiemelkedő, mint Szabó László (1927-2002) szobrászművész élete és munkássága. Két, egymáshoz hajló, szomorú tekintetű, de határozott vonású márványfej, egy márványtömb egyik oldalán kifaragva. Egy férfi és egy női fej. A szobrász sírszobra a szolnoki temetőben, mely sokat sejtet egy emberről, aki ezen a szobron keresztül „üzen” utódainak. Tiszteletem jeléül kerestem fel a szolnoki temetőben a sírt, és megilletődve láttam rajta a sírszobrot, mely első pillantásra, a szobrász portréiban látott stílust juttatta eszembe. A sírszobor, számomra a befejezetlen munkásságot is jelzi. A síremlék a temető egy, korábban általam nem látogatott részében található, s ez a magyarázata annak, hogy a megindító sírszobor eddig nem tűnt fel nekem. A sírszobor egy műkő posztamensen került elhelyezésre, mely egyben a márványtáblás sírfelirat helyéül is szolgál.

Szerettem volna megtudni, hogy ki az alkotója e sírszobornak, és mikor került elhelyezésre a temetőben, a művész temetését követően. Megtaláltam a szobrászművész fiát, Hangay Szabó László szobrászművészt, aki ma is a szolnoki Művésztelepen él és alkot. Tőle megtudtam, hogy a sírszobor édesapja egy korábbi alkotása és 2002-ben került a temetőben elhelyezésre.

A síremlék bemutatása alkalmából szerettem volna bemutatni a szobrász életét, küzdelmeit, munkásságát. Sokat olvastam, kerestem, de rájöttem, hogy a források között megtalálható, Bistey András 2002-ben írt, Művészsors c. memoárja emlékezik meg azokról a dolgokról legszebben, melyet olvasmányaim alapján bemutatni szerettem volna. Ebből idézek szabadon néhány gondolatot a következőkben. "Szabó László, aki 1959 óta a Szolnoki Művésztelep lakójaként gazdagította munkásságával Szolnok szellemi életét, sokat adott művészetéből és nagyon keveset kapott érte cserébe. Sorsa a 19. századi romantikus művészek sorsára hasonlít, akik meg nem értetten, magányosan, olykor nyomorban is remekműveket alkottak. Külföldön sikereket aratott, díjakkal jutalmazták, míg itthon nem tartozott a hatalom kedvencei közé. Zavarba ejtő szerénysége, egy önmaga értékeivel tisztában levő ember öntudatos szerénysége volt. Tisztelői és barátai segítettek neki nehéz időszakaiban. Szabó Lászlóval szemben már nem lehet jóvátenni a mulasztásokat, de sorsa fölhívhatja a figyelmet arra, hogy van még mit javítani az értékek fölismerésében és elismerésében."

---