A talapzaton szikáran "SEMMELWEIS" olvasható és az évszám: 1818-1865. A szobor avatására a 2018. évi komáromi Nemzetközi orvoskonferencia szolgáltatta az alkalmat, "A szobrot a budapesti székhelyű Semmelweis Emlékbizottság Kiss László orvostörténészünk közreműködésével ajándékozta a városnak."
Ahogy lenni szokott "általában", ezen a napon is beesteledett. Még beiktattam egy sétát (terv szerint) a kedvenc Kaszás Attila szobortól ("Búcsú a színpadtól") a Jókai színház (Jókaiho divadlo) előtt a Mártírok emlékművéig, ahova hajdan Petőfi szobrot tervezetek. (A "Mártírok emlékműve" megvan és valóban, Petőfi szobrot is állítottak.)
Sötétben már az ember démonokat lát, a komolyabb elektromos szekrényt is megnézi, nem szobortalapzat-e, hát nemhiába. Valami derengett a bokrok között és íme: "SEMMELWEIS".
Egyértelmű, hogy a sötétség nem a legalkalmasabb egy szobor bemutatására, de mit tegyek?
A talapzatra a következőt vésték:
"Őrizze Semmelweis Ignác első szlovákiai szobra a magyar kutatóorvos "Az anyák megmentője" emlékét!
Jelképezze a elkötelezettség és a tudomány győzelmét a tagadás és a hitetlenség felett.
Állíttatta:
Semmelweis születésének
200. évfordulójára
Komárom város és
a Semmelweis Egyetem
Rosivall László kezdeményezésére."
Ismét elsétáltam a Jókai színház (Jókaiho divadlo) előtt.

---